Imre Ernő nyugalmazott református esperes, Szentes díszpolgára 85 éves. A köszöntőt meglepetésnek szántuk volna. Más lett belőle. A vele való beszélgetés azonban úgy véljük, mindannyiunk számára sokat mondó. Szólaljon hát meg ő maga. - Amióta élek, Isten lefoglalt embere voltam, az vagyok ma is. Ez azt jelenti, hogy sohasem a saját akaratom vitt előre, soha nem ajánlkoztam, soha nem pályáztam, mindent felkérésre vagy megbízásból tettem. Így volt ez az életem 85 évében a kezdetektől mind a mai napig. Úgy vagyok ezzel, mint a vonaton háttal ülő ember, aki nem oda néz, ahova majd eljut, hanem oda, ahol már volt, és ahol éppen van. Isten embere voltam, bizonyos értelemben meghatározott engem mindenestől, meghatározta a sorsomat, de legfőképpen azt a teljes nyugalmat, hogy jó helyen vagyok, jó dologban vagyok. Arra törekedtem, hogy Isten akaratát megértsem. És azt megvalósítsam. Legfőbb gondom az, hogy akikkel együtt élek, akik között élek, és akiknek el kell engem viselniük, azoknak minél kevesebb gondot okozzak, és hogy ők jól érezzék magukat a társaságomban. A feleségemmel kell kezdenem. A feleségemmel, akivel októberben tartjuk a házasságunk 60. évfordulóját. Ezt az alkalmat szándékozunk megünnepelni, remélem, megéljük. Amíg a feleségem nekem megvan, azt mondhatom, addig mindenem megvan. Boldog férjként élhettem mellette, lekötelezett azzal, hogy elfogadott olyannak, amilyen voltam. Nem voltam soha könnyű ember. Igaz, ő sem, hiszen neki is megvolt a maga véleménye. A sorban utána mindjárt következnek a gyermekeim, három fiunk van, ketten itt élnek Szentesen, családostul, a harmadik Pesten. Aztán jönnek a barátaim. A legközelebbi hozzátartozóimmal együtt tartom őket számon. Rokonom alig volt, barátom annál több. Nemcsak ők választottak, hanem én is választhattam őket. És mindig nálamnál különb embereket választottam ki, akikre felnézhettem, akiket szerettem. A szeretet! 1951 óta élek Szentesen. Sehol annyi ismerősöm, tisztelőm nincs, mint ebben a városban. Mindenkiben igyekszem megkeresni azt, amit benne tisztelhetek. Amit becsülhetek, amiben különb, mint én. A szeretettel szemben nincs fegyver. Aki ellenséges érzülettel viseltetett irántam, tehetetlenné vált, amint meggyőződött arról, hogy én úgy bánok vele, mint akit szeretek. Minden tekintetben megelégedett ember vagyok. Hogy az emberek miként vélekednek rólam, természetesen nem közömbös a számomra, de nem ez határozza meg a közérzetemet. Rengeteget tanultam, olvastam és tanítottam. Egész életemben írtam. Írva gondolkodó ember vagyok. Ha nem írhatom le azt, amit elakarok mondani, akkor nem tudhatom, mit ér az, amit gondolok. Általában szabadon adtam elő, de minden le volt írva. A gondolataim? Azok nem aranymondások. A véleményemet tükrözik. Ami kifejezetten az enyém. '94 óta közli azokat a Szentesi Élet. Amikor az első száz összejött, elküldtem a szerkesztő barátomnak. Tetszettek neki. Egy szentesi gondolkodó ember írja azokat. Akinek véleménye van, és le is meri írni azt. Most készül az ötödik könyv. Négyszáztíz gondolatnál tartok. - Egy kérésem van az Istenhez, hogy amíg éltet, addig testileg, lelkileg, szellemileg olyan állapotban tartson, hogy használhassak. Lejegyezte: Lovas József

<<< Vissza