Képünkön: Horváth Gyula (Vastagh György festménye, 1891.) A Szentesi Élet legutóbbi számában megjelent "Díszpolgár" c. közleménybe több téves adat is becsúszott, amelyek pontosításra szorulnak. Nem felel meg a valóságnak, hogy a díszpolgári címet 1974-ben adták át először Szentesen, e tekintetben lemaradva a környező nagyobb településektől. A helyes dátum 1881, az első kitüntetett pedig Horváth Gyula. Őt követően - 1933-ig bezárólag - még tízen részesültek a megtisztelő címben, köztük olyan neves személyiségek mint Kossuth Lajos (1887), gróf Apponyi Albert (1905) és gróf Klebelsberg Kuno (1927). Hosszú szünet után a városi tanács 1974 decemberében valóban új statútumot alkotott a város címeréről és a helyi kitüntetésekről, köztük a díszpolgári cím adományozásáról. E rendelet nyomán a díszpolgári címet első alkalommal 1976-ban dr. Bugyi István Kossuth-díjas sebészprofesszornak, a kórház nyugalmazott igazgatójának, valamint Török János egykori földmunkásnak, Szentes utolsó polgármeste-rének és első tanácselnökének ítélték oda. Mivel a jelek szerint félidőben van városunk első díszpolgárának személye, születésének 160. évfordulóján talán nem árt felidézni főbb életrajzi adatait, s azokat a tetteit, amelyekkel kivívta a szentesiek megbecsülését és ragaszkodását. Horváth Gyula Orbaiteleken született 1843. január 24-én, ősi erdélyi nemesi család sarjaként. Iskoláit Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen és a brassói szász gimnáziumban végezte. 1859-ben a heidelbergi egyetemen bölcsészhallgató. 1860-ban az olaszországi magyar légió tagjaként Garibaldi oldalán harcolt. 1861-ben hosszabb tanulmányutat tett. Hazatérése után Küküllő megyében telepedett le. 1872-ben Balközép-párti programmal országgyűlési képviselővé választották. Az 1875-ös pártfúziók során a Szabadelvű Párthoz csatlakozott. 1876-1881 között a képviselőház jegyzője, később rövid ideig alelnöke. A Magyar Hírlap megalapítója és haláláig szerkesztője. 1881 tavaszán kinevezték a Bökény-Mindszenti Ármentesítő Társulat kormánybiztosává. Ezekben a hetekben vészes gyorsasággal áradt a Tisza és a Körös vize. Április közepére a vízmagasság meghaladta az 1879. évi árvíz szintjét, amely annak idején Szegedet elpusztította. Most ez a sors várt Szentesre és a környező településekre. Hogy a katasztrófa mégsem következett be, az legnagyobbrészt Horváth Gyula kormánybiztos határozott fellépésének és ésszerű intézkedéseinek volt köszönhető. Teljhatalmával élve 400 katonát vezényeltetett Szentesre, gőzhajóval hordatta a földet a gátak megerősítésére, mozgósította a város minden munkaképes lakosát, tetemes pénzsegélyt utalt ki a rendkívüli kiadásokra, s ami nem kevésbé jelentős, állandó személyes jelenlétével lelket öntött a gátakon küzdő elkeseredett és elcsigázott emberekbe. Az árvíz pusztításától megmenekült Szentes méltó módon szerette volna kifejezni háláját, amelyet bizonyít a városi képviselő-testület 1881. május 12-én hozott alábbi határozata: "Horváth Gyula miniszteri biztos volt az, ki nemes bátorsággal, fáradalmat nem ismerő odaadással, éjt és napot eggyé téve, mit emberi erő megtehet, ő megmentésünkért mind azt megtette; s midőn a városi képviselőtestület keble a hála indulatával iránta telve van, az elismerés és köszönet, mit e férfiúnak nyújthat, oly kevés, hogy ezt tetőzni óhajtván, hogy sem Szentes városa előtt e férfiú, sem e férfiú előtt Szentes városa az emlékezetből kitörölhető ne legyen, őt ezennel egyhangú lelkesedéssel Szentes város díszpolgárává választja, s részére díszokmány kiadása rendeltetik el." Az elkészült díszokmány külleméről, tartalmáról és átadásának körülményeiről az alábbiakban számolt be a Szentesi Lap 1881. június 25-i száma: "Horváth Gyulának a díszpolgári oklevelet az evégből kiküldött küldöttség június 15-én nyújtá át Budapesten. A díszpolgári oklevél egy gyönyörű albumba volt foglalva. Az album piros selyembe van kötve, a belső lap zöld selyem; az okmány felső lapján a magyar korona van ékesen kifestve, mely a város címerén nyugszik. A címer: kék mezőben pálmafa, mindkét oldalán hármas kalásszal. A kezdőbetűt mesterileg festett heroldalak karolja át egyik kezével, míg a másikban a fúvótrombitát tartja, amellyel az alant írt szöveget kihirdetni látszik. Az album első tábláján arany nyomással: "Szentes város közönsége hódolata jeléül nagyságos Horváth Gyula országos képviselő s miniszteri biztosnak"; hátul "1881" látható. A díszokmány szövege a következő: "Mi, Szentes város képviselőtestülete, Szentes város közönsége nevében, ezen határozatunk által adjuk tudtára mindenkinek, akit jelenben illet, avagy jövőben illetni fog, hogy nagyságos Horváth Gyula urat, a magyar törvényhozó testület tagját, mint a Bökény-mindszenti Tiszaszabályozási Ármentesítő Társulat miniszteri biztosát, az 1881. évi Tisza és körösi nagy árvízveszély idején Szentes város és határának az árvíztől való megvédelmezésénél tanúsított és általunk soha meg nem hálálható érdemei elösmerésének bizonyságáért, az alólírott napon tartott rendes közgyűlésünkben, egyhangú lelkesedéssel, városunk díszpolgárául megválasztottuk; kérvén a mindnyájunk sorsát egyforma bölcsességgel intéző mindenható Istent, hogy nagyságos Horváth Gyula urat, nemcsak eddigi szerettei és tisztelői, hanem szentesi polgártársai örömére és az egész haza közérdekének javára sokáig éltesse. Kelt városi képviselőtestületi közgyűlésünknek 1881. Pünkösd hava 12-én tartott rendes üléséből." Midőn Szentes város hálás elismerésének tolmácsolása mellett Balogh János polgármester az oklevelet átadá, Horváth Gyula meghatottan köszöné meg Szentes e kitüntetését. Beszédjéből ide jegyezzük a következő emlékezetes szavakat: "Szentes örök hálára kötelez e kitüntetéssel, mert én korán elvesztve szüleimet, nem lehettem szerencsés a gyermeki érzés boldog odaadásával mondani, hogy anyám; és nékem senki nem mondta, hogy fiam; most Szentes fiává fogadott, és e nagy népes város a családi szeretet otthonával kínál. Midőn e pillanatban átveszem önöktől e derék város szeretetének bizonyítékát, nem bírok és nem is ígérhetek önöknek egyebet, mint hogy Szentesnek hű fia kívánok lenni." És mi meg azt kívánjuk, hogy Horváth Gyulát, mint városunk első díszpolgárát, a haza és városunk javára a mindenható sokáig éltesse!" Az elkövetkező években élő kapcsolat maradt Horváth Gyula és a város között. Kormánybiztosként tovább folytatta ármentesítő munkáját, immár a megelőzésre és a belvízszabályozásra összpontosítva. Fontos ügyekben gyakorta ő volt a város szószólója a miniszteriális szervek előtt és a parlamentben. A szentesiek ragaszkodását jelezte, hogy díszpolgárságának tízéves jubileuma alkalmából a város megfestette életnagyságú arcképét, amelyet a közgyűlési teremben helyeztek el. (A Vastagh György által készített festmény ma a levéltárban látható.) Alföldi kormánybiztosi működését az uralkodó a Lipót-rend lovagkeresztjével jutalmazta. Horváth Gyula 1897. augusztus 19-én bekövetkezett halálával Szentes egyik jelentős pártfogóját veszítette el. Budapesti temetésén a város 12 fős küldöttséggel képviseltette magát. A Kerepesi úti temetőben az egyik búcsúbeszédet Sima Ferenc szentesi országgyűlési képviselő tartotta; koporsója mellett díszruhás szentesi hajdúk álltak díszőrséget. 1906-ban utcát neveztek el róla Szentesen. (1932-ig a mai Szent Imre herceg utca viselte nevét, majd 1948-ig a Vásárhelyi út Lakos térig terjedő szakasza.) Első díszpolgárunk emlékét jelenleg nem őrzi semmi városunk közterületén, pedig elődeink kívánsága az volt, hogy Horváth Gyula emlékezete kitörölhetetlen maradjon. Illendő lenne ezt megszívlelnünk, s városunk múltja iránti tiszteletből betartanunk! Labádi Lajos

<<< Vissza