Valószínűleg kevés embernek kell bemutatni dr. Csíky Lászlót, aki polgári foglakozását tekintve háziorvos, művészként pedig világhírű karikatúra- és portrégrafikus, szobrász. Hivatásait, pályáját tekintve elmondható, hogy az emberekért, hazája hírnevének öregbítéséért tevékenykedik. Ezért is megdöbbentő, hogy őt is sújtja a "próféták" örök problémája. - Munkássága jelentősebb állomásairól általában értesül szűkebb hazája is, arra kérem mégis, hogy az ön számára legfontosabbakat emelje ki a közelmúltból, és persze beszéljen a közeljövő terveiről is! - Talán a Lincoln Galéria tárlata a legizgalmasabb a közelmúltból. Mintegy három hete nyílt Budapesten egy magángalériás kiállításom, ahol a megnyitó után két héttel szerveztek egy sajtótájékoztatót. Itt az egykori amerikai elnök , Abraham Lincoln portréját kellett megalkotnom, a televízió nyilvánossága előtt. Akkor az volt ennek a hírértéke, hogy egy órát kaptam a portrészobor elkészítésére. Vitathatatlan, hogy nagyon izgultam, így 24 perc alatt sikerült elkészítenem Lincoln portréját. Ebből alakult ki az az ötlet, hogy Winston Churchill-t megformáznám-e Guinnes-rekordként. Igent mondtam erre a kihívásra, ez a kísérlet augusztus közepén lesz. Közben jött egy meghívásom Angliából. Bogyai Katalin, az ottani kulturális attasé egy nagy tárlatot rendelt nálam. S körülbelül két hete Kínából kaptam ismét meghívást - hiszen ott már dolgoztam egyszer, Szentgyörgyi Albert szobrát készítettem el - egy makett kiállításra. Itt húszezer pályamunka közül választottak ki harminchatot, és véletlenül(?) közéjük került két alkotásom. Valamikor januárban kaptam egy pályázati kiírást, amire elküldtem Jacques Chirac és Luciano Pavarotti szobrát, amivel már Dubaiban volt szerencsém világbajnokságot nyerni. Kíváncsi voltam, Kínában tetszik-e a két munka. Abszolút sikert hoztak, kiemelt díszmeghívóval várnak szeptemberben. - A közeljövő megmérettetései közül nem szabad kihagyni a Firenzei Biennálét, ahol egyedüli magyarként képviseli hazánkat. - Sőt! Lengyelország, Litvánia, Szlovákia, Magyarország és Románia területéről egy szobrászt hívtak meg, engem. Ez nem dicsekvés, ez tény. Vagy harminc helyről hívtak meg még szobrászokat, de elsősorban mégis a festészet, ami jellemző a Firenzei Kortárs Világbiennáléra. Elég komoly árat kell fizetni a megmérettetésért, bemutatkozásért. Több ezer eurót kellett saját zsebből fizetnem, mert bár tulajdonképpen a magyar kultúra nagykövete vagyok, a saját pénzemen teszem mindezt. Hangsúlyozom, a hazaszeretetemen és népem szeretetén ez nem változtat, inkább minősíti azt a vezetést, ami képviseli ezt az országot. Firenze tényleg nagy vajúdás volt számomra. Tavaly novemberben nyertem jogot a megmérettetésre, és idén december hatodika és tizennegyedike között lesz maga az esemény. Próbáltam több alkalommal szakminiszteri segítséget kérni, de a méltatlan bánásmód miatt nem kérek többször. Magánszponzorok, magángyűjtők illetve külföldi nagy galériák érdeklődnek a műveim iránt. De ez nem keserít el. Élek, megyek tovább az utamon, amit az Isten kijelölt számomra. Nem kapadozom pillanatnyi sikerekért és pillanatnyi forintokért. Egyelőre csak remélhetjük, hogy nem is olyan sokára eljön majd az az idő, amikor a magyar művészek közül mindenki a tehetségének megfelelő támogatásban részesül. És azt is, hogy a kitartás, a lelkesedés és a művészet szeretete ki tudja várni mindezt. N.A.

<<< Vissza