A lexikonokból és számos életrajzi kiadványból közismert, hogy Horváth Mihály - korának kiemelkedő történetírója - Szentesen született 1809. október 20-án, Horváth József seborvos és Werner Erzsébet gyermekeként. A teológiai és bölcsészeti tárgyakban kitűnő előmenetelt tanúsító férfiú 1841-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1848/49-ben csanádi püspök, a Szemere-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. Szerepvállalása miatt emigrációba kényszerült. 1867 után a Magyar Történelmi Társulat, a Kisfaludy Társaság, az Országos Közoktatási Tanács és az MTA Történeti Osztályának elnöke. 1869-72 között Szeged, majd Budapest belvárosi kerületének országgyűlési képviselője. Egészsége megromlása miatt a csehországi Karlsbadba utazott gyógykezelésre. Itt hunyt el 1878. augusztus 19-én. Halálának hírét a Szentesi Lap 1878. augusztus 25-i számának címoldalán hozta nyilvánosságra, az alábbi méltató sorok és vázlatos életrajz kíséretében: "Egy embernek halálára írunk itt emlékezetet, kinek halálán az egész magyar nemzet könnyez, s kinek ravatalához városunk közönségét, a közös veszteség fájdalma mellett, a veszteség azon érzete is vezeti, melyet az anya kétszeresen érez, midőn ő a nemzet halottjában, saját gyermekét siratja. Horváth Mihályban, a legnagyobb magyar történészben, városunk nemcsak a magyar nemzet jelenleg élő fiainak egyik legnagyobb emberét, de saját szülöttét is veszíté. Folyó hó 19-én jött a megdöbbentő gyászhír, hogy Horváth Mihály püspök, 1848-49-ben volt vallásügyminiszter, városunk szülötte Carlsbadban, hol gyengélkedő egészségének helyre állítása végett a fürdőben időzött, meghalt. Horváth Mihályban a jeles hazafi mellett, a magyar tudományos irodalom egyik leghatalmasabb oszlopa dőlt ki. Ő városunkban született 1809-ben. Itt azonban csak gyermek életének első éveit töltötte, mert szülei, midőn a gyermek még csak 5 éves volt, Szegedre költöztek; itt végezte azután elemi iskoláit és a közép tanodát; a hittudományokat a váci papnöveldében tanulta; 1831-ben külön pápai engedély mellett (miután koránál fogva még nem lehetett volna) pappá szenteltetett; mint segédlelkész elébb Dorozsmán, majd Kecskeméten és Nagy-Kátán szolgált; azután gr. Keglevich Gábornál egy évig foglalkozott a fiatal Keglevich Béla gróf nevelésével. Horváth Mihály ifjú kora óta nagy szorgalommal tanulmányozta a magyar történelmet, már 30 éves korában a történeti irodalom terén elismert névvel bírt. 1842-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának megválasztatott. 1846-ban hatvani plébánossá, a következő évben préposttá, 1848-ban pedig Csanád megyei püspökké neveztetett ki. Horváth Mihály életére az 1848-as események, éppen úgy mint ezen korban a magyar nemzet minden jeles emberének életére, befolyással voltak. Csendes munkássági körét elhagyva, Kossuth kormányzósága alatt vallásügyi miniszterséget viselt, s a 49. évi világosi események után, az áldott emlékű Brunszvik Terézia grófnő közben járása folytán, mint Prónai bárónő inasa, a bárónővel a bakon utazva Lipcsébe menekült, s innen idegen útlevéllel Belgiumba. Száműzetése 18 évig tartott, e hosszas idő alatt irodalmi munkásságának élt. 1865-ben folyamodott hazatérhetésért, azonban még akkor nem volt szabad a nemzet hű fiának, az érdemekben megőszült tudósnak saját hazája földére lépni. 1866-ban br. Eötvös József, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének közbenjárása folytán megadatott neki az engedély a haza térhetésére. Szentes nem feledkezett meg jeles nevű szülöttéről; hazatérténél első volt, mely jó emlékezetének, bizalmának kifejezéséül, őt a 67-es országgyűlést megelőzte választások alkalmával követjelöltség elfogadására fölkérte, ő azonban ez időben még tartózkodva vonult félre a közélet terétől. Később Szeged választotta meg követévé; utóbb Deák Ferenc halálával az ő helyére a budapesti belvárosi választók tisztelték meg bizalmukkal. A legközelebb lezajlott választások elől egészségének helyreállítása céljából Carlsbadba vonult félre. Érezte, hogy egészsége továbbra nem fogja megengedni a nyilvános politikai szereplést, s így nem is lépett föl saját kerületében sem követjelöltül. Halálát, melyet egy egész nemzet fájlal, szélhűdés okozta. Temetése aug. 25-én lesz Budapesten. Koporsójára Szentes város tanácsa városunk közönsége gyászának kifejezéséül koszorút küldött. A nemzeti kegyelet őrizze örök álmát." Közreadja: Labádi Lajos

<<< Vissza