<<< Vissza |
Egy hétig a középkorban |
2003. augusztus 15. |
Országszerte
gyakran lép fel haditorna-bemutatóival a szentesi Zenthus János Középkori
Hagyományőrző Egyesület, legutóbb például a Visegrádi Palotajátékokon vitézkedtek.
Visszatérve pedig nyári tábort szerveztek a talán legfogékonyabb korosztálynak,
a gyerekeknek. Az augusztus elején megrendezett Élő Történelmi Tábor már a második alkalom volt, hogy egy hétre elvezessék a gyerekeket Károly Róbert és Mátyás király uralkodásának időszakába. -Történelemtanítás, karitatív céllal, - utalt Sebők T. János csapatkapitány a tábor céljára. A kisiskolások oly módon nyerhetnek bepillantást a apródok és az udvarhölgyek életébe, hogy a fegyverforgatás, a korabeli kultúra és az etikett alapjaival testközelből szembesülnek. Elképzelésük a Családsegítő Központtal karöltve valósult meg. - Szívesen adtuk a hátterét ennek a foglalkozásnak, mert beleillik prevenciós programunkba - fogalmazott Nagy Attila, a Gyermekjóléti Szolgálat gondozója, a tábor egyik szervezője. A továbbiakban is szeretnének együttműködni az egyesülettel, szakköröket, élő történelemórákat szerveznének. A csapatkapitány és - ahogy magukat nevezik - képzett zsoldosai a Családsegítő Központ árnyas, fás, füves udvarán verték fel sátraikat, tűzték ki zászlóikat. Ha a táborban kort akartak "váltani", jóformán csak a zászlókat és a címereket kellett kicserélniük, s Károly Róbert korából máris Mátyás király udvarában találhatták magukat a táborozók. A fegyverek a XVI. században kis különbséggel még úgy néztek ki, mint a XI. században, s az öltözködésben is két - háromszáz évig változatlan maradt a divat, derült ki János magyarázatából. Neki az első napon még meg kellett nyugtatni a résztvevőket, hogy tanulni is fognak, az igaz, de úgy, hogy észre sem veszik. A huszonhat gyerek számára a heti program bőrözéssel indult, vagyis ruhák, övek készítésével. A többi napokon lovagoltak, ekhós szekéren kirándultak, zászlókkal díszítették a várost, sőt még íjászkodtak is. Bár a lányok rohantak oda először az íjakhoz, akadtak azért asztali foglalatosságok is. Kádár Róbert üvegfestőtől is tanultak, de szép munkák születtek a gyöngyözés, az ékszerkészítés közben is. A Családsegítő Központ munkatársai, mivel jól értenek a gyerekek nyelvén, maguk is bekapcsolódtak a tábor munkájába. Külön élményt jelentett a gyerekeknek, hogy a középkori szokásoknak megfelelően kürtszóval vonultak ebédelni a városban. A hagyományőrző egyesület udvarhölgyeinek vezetésével életük első történelemóráin is részt vettek a kisiskolások. Az utolsó napon játékos vetélkedő keretében adtak számot itt szerzett tudásukról. Mindannyian jól szerepeltek, ezért az egyesület tiszteletbeli apródjaivá, illetve udvarhölgyeivé fogadta a gyerkőcöket. Erről díszes pergamentekercsen kaptak igazolást. A tábor záró mozzanata négy próba volt, ekkor célbadobásban (csatacsillaggal és kelevézzel), kakasbirkózásban (kéz segítsége nélkül, féllábon) és futárfutásban virtuskodtak fiúk - lányok egyaránt. Ezzel aztán mosolyt is csaltak a folyamatosan érkező szülők arcára. Darók József |