Képünkön: A gimnázium egykori főépülete A középiskolai szintű oktatás kezdetei Szentesen a XVIII. század elejéig vezethetők vissza, de szervezett gimnáziumról csak 1859-től beszélhetünk. A református egyház ekkor nyitotta meg a IV osztályosra tervezett középtanodáját, amely 1864/65-re VI osztályossá fejlodött. Önálló épülete nem volt, a képzés a főtéri Központi Református Fiúiskolában folyt. 1871-ben a város vette át a középtanoda fenntartását, egybekötve a polgári fiúiskolai képzéssel. Új helyéül a Széchenyi-ligetben lévő vigadó épületét (ma múzeum) jelölték ki, ahol 1887-ig működött. A középiskolákról szóló 1883:XXX. tc. megszüntette a kettős jellegű tanintézeteket. Ennek nyomán Szentes város képviselő-testülete kimondta a korábbi intézetnek tisztán gimnáziummá történő átalakítását. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ezt azzal a feltétellel engedélyezte, ha a város építtet egy megfelelő épületet a gimnázium elhelyezésére. A városi közgyulés 1886 márciusában meghozta a szükséges határozatot, s utasította Sarkadi Nagy Mihály polgármestert, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a gimnázium építésének előkészítésére. A polgármester elnökletével megalakult építészeti bizottság első lépésként megvásárolta a Vásárhelyi utcában (ma Szent Imre herceg u.) lévő, a katolikus templom szomszédságában elterülő Czakó Ignác-féle telket. Ezt követően Sarkadi polgármester levélben felkereste Benkó Károly neves építészt, tájékoztatva a város elképzeléseiről, s megkérve, hogy utazzon Szentesre az építési terület megtekintésére. Benkó 1886. május végén eleget tett a felkérésnek, s a terepszemle után elvállalta a gimnázium épületének megtervezését. Az elkészült terveket a vallás- és közoktatásügyi minisztérium mind pedagógiai, mind technikai szempontból kifogástalannak találta, s 1887. január 22-én kelt leiratában engedélyezte a kivitelezést. A szakipari munkákra beérkezett ajánlatokat április 18-án bírálták el. A legkedvezőbb ajánlatot Jiraszek Nándor és Krausz Lipót szegedi társvállalkozók tették, akikkel június közepén Sarkadi polgármester megkötötte a szerződést. Ebben vállalták, hogy az épület 1887. november 15-ig tető alá kerül, 1888. június 30-ig pedig teljesen elkészül. Az időpontokat betartották, így 1888. szeptember 3-án megtörténhetett a gimnázium ünnepélyes átadása. Az ünnepség szónokai Sarkadi Nagy Mihály polgármester, Rónay Lajos főispán és Zolnay Károly gimnáziumi igazgató voltak. Az elkészült kétszintes épület a mai gimnázium központi magját képezi. A telek belsejébe lett elhelyezve, így előterébe 18 méter mélységű díszes kert kialakítása vált lehetővé. Az alaprajza "T" alakú, amelynek felső részét az épületnek az utca felől eső homlokzati vonala alkotja; a betű szárát pedig az épületnek az udvarba nyúló része képezi. Az utcai homlokzati vonal hossza 34 méter, az udvar belseje felé nyúló főtengely hossza pedig 31 méter. Az egész épület téglából készült, a falazat külső része kőbányai színtéglával lett burkolva. A falazat magassága a homlokzat kiugró részén 13 méter, a beljebb álló részen 11,7 méter, az udvar felől, ahol az alagsor földszintté lett kiképezve 14,2 méter. Az anyafalak vastagsága a földszinten és emeleten 0,79 méter, a folyosófal 0,63 méter, a helyiségek választófala 0,48 méter. A főbejárat ajtajának magassága 4 méter, szélessége 1,9 méter. A folyosók és termek magassága 4,4 méter, a rajzteremé (amely egyben díszterem volt) 6 méter. Az épületben az igazgatói irodán és a tanári szobán kívül 6 osztálytermet, külön rajztermet, kísérleti termet, könyvtárat és két szertárat alakítottak ki. A főtéri díszkútról bevezették az ártézi vizet. Az utcai homlokzat elé díszes vasrács kerítést, a telek többi részén kőkerítést építettek. Az építkezés összes költsége meghaladta a 60.000 forintot, berendezéssel együtt pedig a 80.000 forintot. Labádi Lajos

<<< Vissza