Takács László 1987-ben került a városházára, az akkor még tanácsinak mondott hivatalba. Ifjúsági és sportosztályvezetőként kezdte a munkát, majd mindehhez hozzácsatolták még a művelődést. Később humánpolitikai osztályvezetőként dolgozott a polgármesteri hivatalban egészen 2000. december 1-jéig. Azóta a városi sportcsarnokot irányítja. - Próbálom segíteni a város sportját, amit még annak idején, mint testnevelő tanár, diáksportot irányító ember, majd '87-től, mint hivatalnok, elkezdtem. - Augusztus 19-én a polgármesteri hivatalban ön vezette le azt a kis ünnepséget, melyet a közszféra dolgozóinak rendeztek. A végén, talán meglepetésként is érte, hogy Szirbik Imre polgármester a kitüntető jutalmazottak között említette a nevét. - Alapvetően minden embernek jólesik, ha a tevékenységét, munkáját elismerik. Ezzel új erőt adnak ahhoz, hogy talán még magasabb színvonalon folytassa azt, amit csinált, és amit, ez nagyon lényeges, szeret is csinálni. A sporttal való foglalkozás lényegében kitölti az életemet. A munkatársaim is hasonló véleményen vannak, hiszen egy-egy ilyen elismerést egyedül, magányos farkasként nem lehetne elérni. Kell a háttér, úgy a családi, mint a munkatársi háttér, akik segítik az embert. - Úgy tűnik, a sportcsarnok igazgatójaként sem szakadt el a hivataltól, gyakorta vállal bizonyos feladatokat a házban. - Nem is volt szándékomban elszakadni a hivataltól. Munkatársaimmal gyakorta találkozunk. Annál is inkább, mivel ez év elejéig a szakszervezeti munkát is én végeztem a polgármesteri hivatalban. Úgy, hogy bizonyos munkakapcsolatokkal is kötődöm az itteni dolgozókhoz. - Régit vagy az újat, az oztályvezetőit, vagy az igazgatói munkakörét tartja fontosabbnak? - Azt hiszem, mindegyiknek megvan a sajátos nehézsége. Badarság lenne egyiket a másik fölé helyezni. Tudjuk, ma már egyre nehezebb programokat szervezni, eleget tenni annak, hogy azok a programok megfelelő fogadtatásban részesüljenek. Sokkal nehezebb ma megszólítani az embereket. Rohanó életünkben az elfoglaltságuk mellett ritkán fordítanak arra időt az emberek, hogy kikapcsolódjanak, szórakozzanak. Pedig nagyon fontos lenne, ha úgy végeznék a munkájukat, hogy kicsit föltöltődnek hozzá. De hát nekünk ez a dolgunk, hogy újabb és újabb kínálatokat nyújtsunk a szórakozni vágyók elé. L. J.

<<< Vissza