<<< Vissza |
Csillagok, fények, ünnepek |
2003. augusztus 22. |
Augusztus
neves ünnepének késő délutánján szép számban gyülekeztek a szentesiek a
Művelődési és Ifjúsági Ház szabadtéri színpada előtti téren. Mire a csongrádi
Alföld Néptáncegyüttes megkezdte fergeteges műsorát, minden ülőhely megtelt
a színpad előtt. Sokan álltak, sétáltak a sátrak, a különféle portékákat
kínáló kitelepülések előtt. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere, étel
is, ital is bőven. A művelődési központ rendezvényén a táncosokat követően Szirbik Imre polgármester lépett mikrofonhoz. Ünnepi beszédében utalt történelmünk évezredeket átölelő eseményeire. Szólt államalapító nagy királyunkról, Szent Istvánról és művéről, amely biztosította, hogy a vándorló magyarok megtelepedhettek a történelmi Európában. Vesztes csaták, nemzeti tragédiák árán felismerték azt, hogy nincs más út arra nézve, hogy ne tűnjenek el, a népnek legyen hazája, jövője. Letelepedni, államot alapítani, törvényt alkotni. Ez nem ment könnyen - jelentette ki a polgármester. Alkotmány nélkül a magyar állam nem létezhet. Rögzíti mindazt, amire egy társadalom felépül. Amikor az új kenyeret ünnepeljük, benne megtestesül egy nép egész éves munkája. A vetés reménye, a gondozás, az ápolás munkája, az aratás verítéke, az öröm, amikor valamennyiünk asztalára kerülhet. Ez az esztendő nehezebb volt a szokásosnál. Mindannyian emlékezünk még a télre, amikor a méteres hó után aggódtunk, hogy a belvíz elviszi-e a termésünket. Aggódtunk azért, hogy a forró napok kiégetik a gabonát, lesz e kenyerünk. - Lesz kenyerünk! - folytatta beszédét Szirbik Imre. - Bár a gabona kevesebb, izzadságosabb és keményebb munkával került a raktárakba, az ország kenyere megtermett. Itt van mellettünk. Benne megtestesül az alkotó ember fantáziája, munkája, verítéke. Ezért azt kérem, becsüljük meg. Gondoljunk azokra, akik a munkát elvégezték, szántóföldeken, az élet más területén. Ez az augusztus 20-a utolsó egy folyamatban. Jövőre, május 1-jétől a Magyar Köztársaság az egységes Európa teljes jogú tagállama lesz. Sokan felteszik a kérdést, a magyarság számára mit jelent mindez? Elmondhatom: a nap ugyanúgy fog fölkelni, és lenyugodni is, mint eddig. Amiben más lesz, csak a napi munkánk eredményeként juthatunk előre. Egy nagy közösség részesei leszünk. S ami nagyon lényeges, ebben az egységes Európában a magyarság megőrizheti nemzeti kultúráját, történelmét, nyelvét. Amikor megszegem a város, az ország jelképes kenyerét, azt kívánom, jusson valamennyiünk asztalára belőle - mondta befejezésül a polgármester. A város első embere a felszeletelt kenyérből a közönséget kínálta. Ez idő alatt - ritka és kivételes pillanat! - a Himnusz, a magyar nép imádságos éneke, dallama citerán szólalt meg. Ezzel kezdetét is vette a Pengető citerazenekar műsora. Aztán a sztárvendégként kikiáltott Postássy Juli énekelt, majd a népszerű Tonic együttes játszott, eljött Szentesre sokunk kedvenc énekese, Kovács Kati is, Koncz Tiborral az oldalán szórakoztatta a közönséget. Közben ismét a Tonic együttessé volt a fő szerep. És hát ne feledkezzünk meg a tűzijátékról sem, hiszen több ezren voltak kíváncsiak a színes fényű rakéták látványos játékára. Ünnep volt, augusztus 20-a, Szent István királyunk, az alkotmány, az új kenyér ünnepe. Lovas József |