<<< Vissza |
Szárnyaltak a sasok és sasfiókák. |
2003. augusztus 22. |
"Apafia"
néven indultak - egy nagy ötlet alapján - a szentesi öregfiúk gyermekeikkel
együtt az immár hagyományos vízilabda sastornán. Az ugye már közhelynek
számít, hogy a magyar vízilabda siker sportág, hogy világszínvonalon teljesít.
Az is megszokott immár, hogy a szentesi utánpótláscsapatok évről évre az
országos bajnokságon a dobogón végeznek, és európai valamint világversenyekre
adnak játékosokat, szereznek érmes helyezéseket. Ebben a sportágban hagyománynak számít, hogy napjaink átörökítik a tapasztalatot, a tudást, gondoljunk csak - a teljesség igénye nélkül - a Szívós, a Konrád, a Gyarmati, a Kásás, a Steimecz, a Kemény családokra, valamint a szentesiekre dr. Tóth, dr. Rébeli vagy a Horváth (Rozoga) családokra. Ezt a hagyományt követték, és "Apafia" néven szerepeltek együtt a fiaikkal az idei tornán a kitaláló Komlósi János, valamint Kádár, Pengő, Szénászki, Beleon, Gálfi egy-egy, míg Dongó és Fülöp két-két gyermekükkel. Majdnem három csapatra való játékos állomány. Akár Guinnes-rekord is lehetne. Valamennyien ős szentesiek, mindez egy 35 ezer lakosú kisvárosból, szerény anyagi háttérrel. Az már csak hab a tortán, hogy valamennyi mérkőzésüket megnyerték. Azt hiszem, hogy büszkék lehetünk "Apafia" válogatottunkra, akik nemcsak országunkban, de a pólós világban is dobogós helyezettek lehetnének. Végül egy idézet Pengő Lászlótól: "mint játékos a vízben elérzékenyültem, amikor a három Fülöpöt parádézni láttam, vagy ahol a kis Beleon helyzetbe hozta az apját és az "családi" gólt lőtt. Ezt a néhány sort - talán kissé elfogultan - írtam, mint gyermekeinket szerető nagypapa, a várost, a sportot velem együtt szerető szentesieknek, valamint azoknak, akik a meccseket nem nézve, csak az elfogyasztott sör mennyisége alapján mondanak véleményt a rendezvényről, valamint a városi (sportból élő) vezetőknek, akik feltehetően fontosabb elfoglaltságuk miatt nem lehettek jelen a háromnapos sastornán. Utóirat: "ne azt keresd, ami szétválaszt, hanem ami összetart bennünket". Azaz a hibákat látjuk, azokat orvosolni lehet és kell, de legalább ilyen fontos a városunk hírnevét öregbítő eredményeket és az azokat elősegítő embereket jobban tisztelni. Gálfi László ny. tanár |