Augusztus elején 7-11 éves gyerekek vették birtokba a VE-GA Gyermek és Ifjúsági Szövetség Magyartési Tábor Központját. A Mesetábort a TÖRŐDÉS Szentesi Gyermek és Diák Alapítvány szervezte, amihez a Dél-alföldi Regionális Ifjúsági Tanácstól kapott anyagi támogatást. A tábor vezetője Korom Pál volt, neki tettem fel a mesés táborral kapcsolatos kérdéseimet. - Mit csináltak a gyerekek ez alatt a hét nap alatt? - A táborlakók négy kisebb csoportra oszlottak. A csapatok minden nap feldolgoztak egy-egy mesét, dalt vagy verset, amelyekből a hét végére négy minidarab állt össze, ezeket az utolsó estén a szülőknek, nagyszülőknek is bemutatták a gyerekek. - Hogyan lehet egy dalt vagy mesét feldolgozni? Vannak erre kialakult módszerek? - Az alkalmazott technikák alapvetően két módszerre épülnek. Az egyik az úgynevezett kreatív tréning. Ennél nagyon fontos az, hogy a csoportmunka során mindenki hozzá tudja tenni az ötleteit a közös műhöz. A másik az úgynevezett marionett-technika (ami nem azonos a közismert báb-technikával). Ennek lényege, hogy versek, dalok egymásra épülő ének-, mozgás-, ritmus játékok segítségével variációkat találunk ki az adott témára. Idén ezeket a technikákat bábozás is kiegészítette. Mindhárom technikának igen komplex képességfejlesztő szerepe van. - Milyen pluszt adhat egy ilyen tábor - egy istenháta mögötti kis faluban - más gyerektáborokhoz képest? - Az istenháta mögötti kis falunak az az előnye, hogy nem lehet benne szétszóródni. Egy nagyobb városban túl sok a lehetőség, el lehetne menni például ide-oda lófrálni és szétesne a társaság. Így viszont a résztvevők az időt együtt töltik. Így sokkal hamarabb kialakul egy nagyon jó szoros közösség, ez az, amitől valóban nagy élmény lehet egy ilyen alkotótábor. Ezenkívül, mivel ez egy kifejezetten fejlesztő tábor, tudatos pedagógiai háttere van. Ezt a hátteret a VE-GA Gyermek és Ifjúsági Szövetség adja, amelynek már 25 éves múltja van a különböző fejlesztő programok terén. A sokéves tapasztalatnak, hagyományoknak köszönhetően a vegás animátorok eleve előnyösebb helyzetben vannak, mint azok a táboroztatók, akik ezzel csak néhány éve foglalkoznak és nem tartoznak - vagy nem folyamatosan - ilyen, úgynevezett mentor civil közösségbe. - Lesz-e folytatás? - Mindenképpen. A gyerekek ilyenkor, a tábor végén mindig elmondják, hogy szeretnék, ha nem egyhetes lenne a tábor, hanem legalább tíznapos. Most még nem tudjuk, hogy erre valóban lesz-e lehetőségünk. A folytatáskor mindenképpen számítunk azokra a gyerekekre, akik most itt voltak, sőt, a nagyobbakat - szokás szerint - már a felnőtt táboroztatók gyermeksegítőiként hívjuk meg a következő táborba. Az igény egyébként erősen növekszik és sajnos ez évben sem tudtunk minden jelentkezőt fogadni. - Köszönöm a beszélgetést és kívánom, hogy sikerüljön jövőre újabb tábort szervezni! Pataki Katalin

<<< Vissza