Az idősebb korosztály még jól emlékezhet Páhi Ferencre, a szentesi levéltár egykori vezetőjére, neves hivatali elődömre. Sajnos én már csak szakmai munkáin, tudományos közleményein, ismeretterjesztő helytörténeti cikkein keresztül, és a kortársak visszaemlékezései alapján ismerhettem meg. Gimnazista diákként élvezettel olvastam a Szentesi Életben megjelent "Fejezetek a múltból" című cikksorozatát, izgalommal várva az újabb és újabb történeteket Szentesről. A köz szolgálatában eltöltött életútját e megemlékező cikk írására készülve ismertem meg behatóbban, amelyet tisztelettel ajánlok a ma élő szentesiek figyelmébe. Sokgyermekes szegényparaszt családban született Szentesen 1903. szeptember 1-jén; apja Páhi János földműves, édesanyja Csúcs Eszter. A szorgalmas, tehetséges fiú 1921-ben néptanítói oklevelet szerzett a kiskunfélegyházi tanítóképzőben, de mivel iskolai állást nem kapott, a közigazgatási pályán próbált szerencsét. Szentes város 1921. szeptember közepétől napidíjasként alkalmazta, rábízva az iktatói és irattárosi teendők ellátását. 1922 novemberében Csongrád vármegye szolgálatába lépett, mint irodasegédtiszt. Rövidesen elkezdte jogi tanulmányait a szegedi egyetemen, s néhány évvel később megszerezte az állam- és jogtudományi doktorátust. Ettől kezdve már gyorsabban haladt a hivatali "szamárlétrán": 1931-ben vármegyei irodatisztté, egyben tiszteletbeli aljegyzővé lépett elő, 1935-ben pedig ideiglenes jelleggel - Pauli Antal vármegyei főlevéltárnok betegségének idejére - megbízták a levéltárnoki feladatok ellátásával. Pauli Antal nyugdíjazása után egy ideig szünetelt a főlevéltárnoki tisztség, ezért dr. Páhi Ferenc 1938-tól irodaigazgatóként végezte a levéltárnoki munkát. Szendrey László főispán 1940 februárjában vármegyei főlevéltárnokká nevezte ki, mely tisztségét - fél éves katonaságot és hadifogságot leszámítva - 1950-ig töltötte be. Az 1950. évi 29. törvényerejű rendelet értelmében a levéltárak állami kezelésbe kerültek. Csongrád megyében két állami levéltárat hoztak létre Szeged, ill. Szentes székhellyel. A Szentesi Állami Levéltár vezetőjévé - amelyhez Szentes, Hódmezővásárhely és Csongrád városok és a megye északi felében lévő községek tartoztak - dr. Páhi Ferencet nevezték ki. 1960-62 között ő irányította a kiskunfélegyházi levéltári részleget is. Ezekben az években megtörtént az érintett levéltárak iratanyagának alaprendezése, elkészültek az alapleltárak, amelyek jelentősen segítették a későbbi levéltáros generációk szakmai munkáját. Ebben az időszakban bontakozott ki Páhi Ferenc szakírói munkássága is. Több levéltári és közigazgatás-történeti témájú tanulmányt tett közzé a Levéltári Híradóban, a Levéltári Szemlében és a Levéltári Közleményekben. Közvetlen munkatársával - Schneider Miklóssal - közösen készítették a 75 éves a Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár c. könyvet (1964) és a Pusztaszertől Pusztaszerig c. dokumentumgyűjteményt (1964). Éveken keresztül gyűjtötte szeretett szülővárosa utcaneveit, amelyet halála után dr. Barta László levéltár-igazgató szerkesztett kötetté, és jelentetett meg Szentes utcanevei címen (1980), természetesen társszerzőként feltüntetve Páhi Ferenc nevét. Az írás mellett számos ismeretterjesztő helytörténeti előadást tartott, közérthető, élvezetes stílusban. Tudásával segítette a honismereti mozgalom kibontakozását. 1968. január 1-jétől a területi állami levéltárakat a megyei tanácsok vették át. A Szentesi Állami Levéltár új neve Csongrád Megyei 2. sz. Levéltár lett, igazgatója továbbra is a nagy szakmai tapasztalatokkal rendelkező, közmegbecsülésnek örvendő Páhi Ferenc maradt. 1971-ben ünnepelte közszolgálati pályára lépésének 50 éves évfordulóját. Ebből az alkalomból a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. A magas elismerés kapcsán interjú készült vele, amelynek végén a következőket mondta: "Számomra már az is nagy megbecsülés, hogy a nyugdíjkorhatár után, immáron nyolcadik éve is dolgozhatom. Bár a mesebeli törpétől - ha teljesítené kívánságom - két dolgot kérnék: először pörgessen vissza az életemből 10 évet - akkor lennék 58 éves -, és még lenne két évem a nyugdíjkorhatárig. A másik kérésem az, hogy a még megmaradó két évet munkával töltsem el." 1972-ben nyugalomba vonult. Országos hírű intézményét a következő évben felsőbb rendelettel fióklevéltárrá fokozták le. Talán ennek tudható be, hogy az elkövetkező néhány évben kerülte a levéltárat. Szentesen hunyt el 1978. július 12-én; a Szeder-temetőben helyezték örök nyugalomba. A Levéltári Szemlébe a munkatárs és barát, Schneider Miklós írt nekrológot, amelynek záró mondata így szólt: "Emlékét írásai és a szentesi levéltár rendezett iratanyaga őrzik." A mai levéltárosok nevében ehhez annyit tennék, hogy munkásságát, szorgalmát és szakmaszeretetét követendő példának tartjuk, és igyekszünk méltó utódokká válni. Labádi Lajos

<<< Vissza