A Maros-Tisza köz az 1716-18. évi hadjárat következtében szabadult fel a török uralom alól. A háború után a területet Temesi Bánság néven császári koronatartománnyá alakították, és közvetlenül Bécsből irányították. A bécsi udvar az adózó népesség számának gyors növelését főleg német családok letelepítésével kívánta elérni. A császári adminisztráció minden eszközzel akadályozta a magyarok betelepülését. A német telepesek mellett szerbek, románok, csehek, szlovákok, horvátok, macedónok, bolgárok, olaszok, spanyolok és franciák is kerültek a Bánságba. A magyarok tömeges betelepedése csak a 18. század utolsó két évtizedében kezdődött. A települést 1891-ben alapította a kincstár a Temesvár melletti Vadászerdő kiirtott részén, ahova Szentesről 133 család költözött át. A telepesek döntő többsége református vallású volt. 1892. július 3-án tartották az első istentiszteletet a településen. Futó Zoltán ez alkalommal megkeresztelte falu első református vallású újszülöttjét, Horváth Antal fiát, Imrét. Még ugyanebben az esztendőben a helyi református közösség a temesvári egyház filiájává vált, 1898-ban pedig önálló anyaegyházzá alakult. 1903. augusztus végén került sor ünnepélyes keretek között az újszentesi templom felszentelésére, amely a korabeli sajtó szerint az első állami református templom volt. Temesvár közelsége alapvetően meghatározta a település fejlődését. Jelentős volt egykor a tejtermelés és a tejfeldolgozás, valamint a zöldségtermesztés. A szentesiek a tanyás gazdálkodást is meghonosították. A visszaemlékezések szerint valamikor az újszentesi határban 70-80 tanya állt. Az 1891 óta eltelt időszakban a település lakossága szinte megháromszorozódott. A környékbeli falvakon kívül főleg Moldvából, a Mócvidékről, a Mezőségről és a Székelyföldről érkeztek betelepülők Újszentesre. Az utóbbi években a falu határában kertvárosi lakónegyed épül. A tulajdonosaik anyagi jólétéről árulkodó házak gombamód szaporodnak, ami azt jelenti, hogy Temesvár előbb vagy utóbb teljesen be fogja kebelezni Újszentest. A település etnikai összetétele is jelentősen megváltozott az utóbbi évtizedekben. Az egykori színmagyar településen a magyarság számaránya már csak 40 százalék körül mozog. A megváltozott nemzetiségi viszonyokat tükrözi, hogy Újszentes központjában már épül az ortodox templom, a Temesvár felől elhelyezett kétnyelvű helységnévtábla magyar feliratát pedig ismeretlenek lefestették. A településen a polgármester egyelőre még magyar, de kérdés, hogy meddig. Ottjártunkkor Szűcs András Ottó helyi református lelkésszel beszélgettünk a falu gondjairól. Ellátogattunk egy több mint száz éve épült telepes házba, amelyben az egyik Szentesről elszármazott család sarja, Gödérné Lakos Irén él. Az idős asszony elmondta, hogy a házat árulja. Fia Nagymágocson él, hónapokon belül ő is Magyarországra fog költözni. E rövid helyzetkép után talán érdemes néhány szót szólni arról is, hogy a újszentesi református közösség miképp kívánja megünnepelni e jeles alkalmat, azaz templomuk felszentelésének századik évfordulóját. Szűcs András Ottó elmondta, hogy a templom felújításával készülnek az eseményre. Az ünnepséget október végére tervezik, hiszen a renoválási munkálatokkal még nem készültek el. A költségek egészét a közösség sajnos nem tudja magára vállalni. Éppen ezért szívesen várnak bármiféle anyagi támogatást. Reményeik szerint az adományokból fel lehet újítani a templomot és ezáltal méltóan meg tudnak emlékezni e jeles évfordulóról. Mód László

<<< Vissza