A Horváth Mihály Gimnázium drámai tagozata - már-már hagyománnyá válóan - mintegy nyolcvan diákjával képviseltette magát a Művészetek Völgye programjain, mind nézőként, mind pedig a színpadon állva. Július 18-án foglaltuk el táborhelyünket egy óriási pajta körül, a Vigándpetend határában lévő Csórom-pusztán. Maga a pajta több célt is szolgált: ott dolgoztak a filmesek éjt nappallá téve; a konyha részben osztottuk az ebédet és a vacsorát; valamint "árvízi túlélőtábor"-ként is funkcionált, amikor az egyik esős éjjelen minden sátor beázott. (A tanárok eközben persze édesdeden szundikáltak összkomfortos kőházukban.) Július 19-től megkezdődött a kemény munka. Reggeli tréninggel kezdtük a napot, majd diákszínpadi foglalkozások voltak. Ezt egy hosszú ebédszünet követte, aztán ismét diákszínpad; hattól pedig vacsora, utána mindenki mehetett, amerre látott... Illetve, csak akkor, ha nem volt szükség plusz próbákra - márpedig előfordult, hogy este is próbáltunk, tökéletesítettük darabjainkat. Szabad estéinket pedig Kapolcson, Cili néni sörözőjében töltöttük. E napirend a völgyprogramok és a fellépések kezdetéig, vagyis 25.-ig tartott. Egy csoportra általában 4-5 fellépés jutott a völgyben résztvevő hat kis falucskában. Mivel a csoportok szereplése párhuzamosan zajlott, ezért rendeztünk egy úgynevezett főpróbát, ahol megtekinthettük egymás produkcióját. A mostani 12. d-sek az utcaszínház mellett a mindenütt nagy sikert arató "A halálra táncoltatott lány balladája " című darabjukat is előadták. A Művészetek Völgyében számos kulturális dolgot megtekinthettünk: minden faluban kiállítások, koncertek, előadások sora várta a látogatókat. A filmeseknek minden völgyprogramról, kiállításról riportot és filmet kellett készíteniük, valamint a kötelező kisfilmeket és reklámfilmeket is folyamatosan forgatták. Alig pihentek, viszont a kész munkák irigylésre méltóan sikerültek. Mi csak 25.-26.-27.-én léptünk színpadra a völgyben, utána - sajnos - már 28-án mindenki utazott haza, visszacsöppent a forró hétköznapok nyári forgatagába, és megpróbálta hasznosan eltölteni a szünet utolsó hónapját. Szívből remélem, hogy 2004-ben is legalább ennyi résztvevővel képviseltethetjük magunkat az Észak-Dunántúl kulturális fesztiválján - növelve a gimnázium és Szentes hírnevét - , és megint ekkora, vagy ennél is nagyobb sikert aratunk majd a nézők körében. Gőgh Brigitta

<<< Vissza