Szirbik Imre polgármester a Csongrád Megyei Közgyűlés külügyi bizottságának elnökeként augusztus végén Voronyezsben járt. Túl a feladatot megjelölő együttműködési tárgyalásokon, mint minden magyar, aki ebbe a térségbe eljut, ellátogatott oda, ahol a II. világháború idején nagyon sok magyar lelte halálát. A vendéglátók több helyszínre is elvitték a küldöttséget, köztük két olyan temetőbe, ahol magyar katonák emlékhelyei vannak. Egyik az Oszrogorszk-i emlékhely, ahol 16 ezer magyar katona neve van felvésve különféle táblákra. Emlékművük is van, amit a magyar kormány anyagi támogatásával létesítettek. - Számomra megható volt, a terület szépen gondozott, látszott, hogy folyamatosan karbantartják. Egy kis emlékmúzeumot is létrehoztak az emlékhely mellett, ami a sírokban talált leleteket mutatja meg. Olyan hadifelszereléseket láttunk, amiket magyar emberek viseltek. Megrázó volt azt az elrozsdásodott fémlapocskát látni, a bevetésre küldött katona beazonosításra szolgáló "dögcéduláját". Ott volt a vitrinben, tulajdonosát akár be azonosíthatták volna, ha a fémlapocska megfelelő anyagból készül, amit a világ minden hadserege számára a Genfi egyezményben előírnak. Ha úgy tetszik, ő az igazi ismeretlen - mondja a polgármester, majd folytatta tájékoztatóját: - A látogatás során egy marék szentesi földet helyeztem el az ismeretlen katona emlékhelyén, hogy mindazok, akik a Don-kanyarban lelték halálukat, ha jelképesen is, de hazai földben is nyugodhassanak. Egy másik helyen letettük a kegyelet virágait az orosz katonák emlékhelyén is. Úgy gondolom, hatvan évvel a háború után meg kell tudnunk békülni a történelemmel. A Don folyón hajózva, elvittek bennünket olyan helyre, ahol még ott voltak a lövészárkok nyomai, amit magyar katonák ástak. Ami furcsa volt, úgy gondoltam, hogy a Don egy hatalmas nagy folyó. Amikor megláttam, úgy éreztem, mintha a Tisza-partján állnék. Nagysága, jellege, part menti növényzete is nagyon hasonlított a mi békés és szeretett folyónkra. Kicsit elszomorodtam, hogy az itt lévő orosz katonák emlékműve talán nincs olyan szépen gondozva, mint amit odakint, Voronyezsben láttam. Hoztam az orosz földből is egy marékkal az itt elesett orosz katonák emlékművére. Ami igazán szívszorító volt a számomra, utamon ott járhattam, azon a vidéken, ahol apám is katonaként halt meg. Az ember egy életen át hordozza a lelki sebeket.

<<< Vissza