Képünkön: A könyvtár egyik olvasója A II. világháború idején ( az ismert okok miatt ( a szentesi zsidóság létszáma is lecsökkent. Méretes templomuk az 1960-as évektől jobbára üresen állt, állaga egyre romlott. Az idők múlásával a födém több helyen beszakadt, az épület életveszélyessé vált, s felmerült elbontása is. Az 1970-es évek végén a város tervpályázatot írt ki a zsinagóga hasznosítására és környékének rendezésére. A tervek többsége kulturális funkciót szánt a közel 110 éves épületnek (képtár, hangversenyterem, audovizuális központ), amelyhez az izraelita egyház ragaszkodott is. Mivel az épület továbbra is egyházi tulajdonban maradt, nem kerülhetett sor a felújítására és hasznosítására. Az egyre romosabb zsinagóga 1987-ben vétel útján a város tulajdonába került. Hamarosan elbontották az életveszélyes tetőt, s a belső tartozékokat. A munkát avatatlan kezek végezték, ezáltal számos művészettörténeti érték ment veszendőbe. (Az öntöttvas oszlopokat és az ólomüveg ablakok egy részét a megyei műemléki hivatal hódmezovásárhelyi raktárában helyezték el.) A falak évekig tető nélkül, csupaszon álltak; a politikailag mozgalmas évek nem kedveztek az állagóvó építkezésnek. 1992-ben végre tető került az épületre, de csak 1996-ban döntöttek hasznosításáról. Kimondták, hogy az egykori zsinagógában a Szentes Városi Könyvtár kap helyet, s ennek megfelelően írták ki a tervpályázatot. A felmerülő költségek biztosítását a város magára vállalta. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével egyeztetve úgy döntöttek, hogy az épület az eredetinek megfelelő architektúrát külsőleg őrizze meg, belső kiképzése azonban az ezredvég könyvtári kívánalmait elégítse ki. Hat pályázat közül a képviselő-testület, a szakbizottságok, neves építészek és a könyvtáros szakma Terney László helyi építészmérnök, volt városi főépítész és munkatársai ( Kovácsházi Sándor szerkezetépítő mérnök, Vígh László restaurátor-iparművész, és Fári István épületgépész ( terveit fogadták el. A művezetoi teendoket Imre András, a polgármesteri hivatal városfejlesztési csoportjának vezetője látta el. A korábban egy légterű építmény az átépítési tervnek megfelelően négy szintre tagolódik. A zsinagóga eredeti falaira statikailag nem támaszkodik a belso építmény, így a szintek kialakításánál alkalmazott vasbeton szerkezet nem jelent terhet. A nulladik szint az alagsor, amely raktárként szolgál, a további szinteken kaptak helyet az olvasótermek, a különböző könyvtári gyűjtemények, irodák, tanácskozó- és kiállító terem (hasznos alapterület 1300 négyzetméter). A templom egykori fogadóterének egyik benyílójában emlékszobát alakítottak ki, ahol az egyház tarthatja megemlékezéseit. A szintek közötti osztófödém stukkókkal gazdagon díszített, akárcsak az oszlopfők, amelyeknél követték a régi öntöttvas oszlopok mintáit (Vígh László munkája). A szintek között felvonó működik. A főhomlokzati bejáró díszként szolgál; baloldali szegletén takaros emlékkerttel, benne a szentesi izraeliták emléktábláival, amelyet a volt zsinagóga eredeti kovácsoltvas kerítés-elemei szegélyeznek. Az új főbejáratot az épület északi oldalán alakították ki, ahol a mozgássérülteknek liftet is építettek. Az ablakok két, összesen egy mázsa súlyú hőszigetelt üvegtáblából készültek, rézdísz álosztókkal (Lindák Péter üvegező munkája). Az épületen márvány emléktábla örökíti meg az eredeti tervező és az átépíto mérnök, Knábe Ignác és Terney László nevét. Labádi Lajos

<<< Vissza