Március folyamán megemlékeztünk a város első emeletes épületének, a főtéri Központi Református Népiskola alapkövének letételéről, amelyre 1803. március 28-án került sor. Utaltunk rá, hogy száz év elteltével a szép, koraklasszicista stílusú épület már szűknek bizonyult. A városi hatóság 1908-ban átiratban szólította fel az egyház presbitériumát, hogy tegyen intézkedéseket az iskolában tapasztalható túlzsúfoltság megszüntetésére. 1912-ben határozat született az iskola fejlesztésére, de a közbejött háború és az azt követő évek nem kedveztek a megfogalmazódott elképzeléseknek. Az 1920-as évek második felében gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter iskolaépítési programja új távlatokat nyitott. A kultuszkormányzat 1928 júliusában értesítette a presbitériumot, hogy államsegélyt nyújt az új központi iskola felépítéséhez, továbbá engedélyezi a szükséges hitelek felvételét. Az egyháztanács élve a kedvező lehetőséggel, határozatilag kimondta, hogy a meglévő öreg iskola helyén új iskolát emeltet, amely állni fog 8 tanteremből, egy igazgatói és egy szolgai lakásból, egy igazgatói irodául szolgáló szertárból, egy tanári szobából és a szükséges mellékhelyiségekből. Kimondta továbbá, hogy az egyház saját költségén építtet egy dísztermet, egy elnöki, egy gondnoki és egy pénztári szobát, valamint egy levéltári helyiséget, amelyek egyházi célokat szolgálnak. Az építési terv és költségvetés elkészítésére Antal Endre városi mérnököt kérték fel, kikötve, hogy a tervezésbe vonja be Dobovszky József István helybeli építészt, több szentesi középület (pl. katolikus népiskola, bíróság, felsőpárti református templom) tervezőjét. A tervek augusztus végére elkészültek, s felsőbb jóváhagyást nyertek. A következő hónapban egyházi ünnepség keretében búcsút vettek a régi iskolától, s megkezdődött az elbontása. Október 12-én előkerült az öreg iskola Kiss Bálint által elhelyezett alapköve, a benne elhelyezett óntáblával és régi pénzekkel. A presbitérium elhatározta, hogy az elődök példáját követve, az építendő új iskola alapjába ólomtáblát helyeznek, mellette a forgalomban lévő ércpénzekkel. A táblára vésendő emléksorok megfogalmazását és az ünnepség előkészítését Böszörményi Jenő lelkész-elnök, továbbá Sebestyén Béla és Gilicze Antal lelkészek kapták feladatul. Az alapkő ünnepélyes letételére a reformáció ünnepén, 1928. október 31-én került sor, vagyis éppen 75 évvel ezelőtt. A művezetést végző Antal Endre mérnöknek és az építkezési vállalkozóknak köszönhetően ( Szabó László, Szathmáry Pál, Szabó Imre és Szabó László ( az épület még 1928-ban tető alá került, s a szokásos bokrétaünnepet karácsony előtt megtarthatták. Az eklektikus stílusú, "L" alaprajzú emeletes saroképület Kossuth térre néző főhomlokzata 40,43 m, a Hajdú Lajos utcai homlokzata 25,10 m hosszú. Az iskola földszintjét az alápincézéssel sikerült egy magasságba hozni az 1883-as építésű megyeháza földszintjével. Célszerűségi szempontból a termek magasságát a tervezett 4,2 m helyett 3,8 m-re építették; a manzárdtető alkalmazásával elérték a megyeháza magasságát. A főhomlokzatra felirat került: "Istenért és Hazáért". Az új létesítményt presbiteri díszközgyűlés keretében adták át 1929. október 31-én, amelyen meghívott vendégként Harsányi Pál esperes és dr. Széll Gyula egyházmegyei gondnok elnökölt. Az iskola dísztermében leleplezték Nagy József és felesége, nemes adományozók portréit. Az avató díszközgyűlésen dr. Kövér Imre főgondnok ismertette az építés történetét, majd jegyzőkönyvileg köszönetet mondtak a tervezőknek és a támogatóknak, köztük Klebelsberg Kuno kultuszminiszternek. Az intézmény 1948-ban történt államosítása után Kossuth Téri Általános Iskola néven folytatta működését. Az iskola 1993-ban ismét egyházi kezelésbe került, felvéve az egykori iskolaépítő lelkész, tudós prédikátor, Kiss Bálint (1772-1853) esperes nevét. Az épület Hajdú Lajos utcai szárnya 1993-ban modern tornateremmel egészült ki. A főbejárat mellett látható a volt iskolaigazgató, az 1849-ben halálra, majd kegyelemből 20 évi várfogságra ítélt Hajdú Lajos (1813-1901) márvány emléktáblája, amelyet 1998-ban lepleztek le. Labádi Lajos

<<< Vissza