<<< Vissza |
Szűrő a medencében |
2003. november 7. |
Előre
is szeretnénk minden félreértést szétoszlatni, most szánt szándékkal "csapoltak
fekete vizet" a Széchenyi-liget strandfürdő termálmedencéibe, mert
a tél kezdete előtt, de a holt szezonban szeretnék kideríteni, hogy miért
feketedik be a termál víz az új medencéknél, és mi az a szálas anyag ami
képződik a vízben, és hogyan lehet tőle megszabadulni. E célból beszereltek
egy szűrőberendezést a rendszerbe, de annak ellenére is (kisebb mértékben)
de még mindig képződik a feketeség a medencékben. November 4-én biotechnológiai szakemberek érkeztek a strandra, mintát vettek a vízből, hogy pontosan meghatározzák annak és a benne úszkáló anyagnak az összetételét. Döbrőssy Iván, a Városi Szolgáltató Kft. ügyvezetője érdeklődésünkre elmondta, hogy a nyári hónapokban azért nem volt a vízminőséggel gond, mert az akkor felhasznált víz homokrétegből érkezett, de a mostani és a vizsgált víz úgynevezett karbonátos kőzetrétegen keresztül jön fel 2200 méter mélységből, ami nagyon közel van az olajréteghez. Korábban a vízminőséget már vizsgálta a tisztiorvosi szolgálat és kiderült, hogy külsőleg nem veszélyes a "fekete víz", fogyasztásra azért alkalmatlan. Egyébként a víz sötétedéséről, tudni kell, hogy a termál víz mindig színes, mert a benne található ásványok megszínezik azt. (A Gyulai Várfürdő vize például sárgásbarna.) Döbrőssy Iván kijelentette: tudják úgy is biztosítani a strand vízellátását, hogy a kezdeti stádiumban nem képződik benne szálas anyag, de levegővel való érintkezés hatására a mikroorganizmusok szaporodása újra elindul, ennek következtében fonalszerű fekete szennyeződés formájában, úgynevezett biofilm alakul és csak idő kérdése, hogy megint megjelenjen a medencékben úszkáló nyálkás anyag. Mint megtudtuk, a 25 m-es és a 33-as medencékbe nem jut a most vizsgált melegvízből, mert azok másik vízhálózatról kapják a melegvizet. Sajnos annak a forrása, viszont kevés a termálmedencék ellátásához, ezért is igyekeznek mihamarabb megoldást találni a szűrésre. Kép és szöveg: Vidovics Ferenc |