A múlt hét szerdáján jeles vendége volt Szentes városának: Bölcskei Gusztáv, a magyarországi református egyház zsinatának lelkészi elnöke, a tiszántúli református egyházkerület püspöke. Ő mondotta a Szent Anna templomban a következőket: ha az ő katolikus nagynénjének, aki apáca volt, "azt mondta volna a püspök annak idején, hogy eljön még az idő, amikor újra megnyílnak az egyházi iskolák, csak mosolygott volna... Azon a gondolaton meg egyenesen kacagott volna,... hogy egy bekövetkezik az alkalom, egy református püspök a reformáció évfordulójának közeledtével katolikus templomban hirdet igét." Hát ez valóban megkacagtató alkalom bekövetkezett, méghozzá itt, a mi kis városunkban, Szentesen. Ám ezen a bekövetkezésen - remélem - nem csak örömmel mosolygunk, hanem el is gondolkodunk rajta. S ez az elgondolkozás - hiszem - nem csak azok elméjében szül hasznos belátást, akik az ily váratlan fordulatokat szívesen tulajdonítják Istennek, az Ő isteni humorának, hanem mindenkiben, aki szokta keresni az okozatok okát is, vagyis bizonyos történések hajtó indokát. A hajtó indok pedig a történelmi magyar egyházak esetében nem más, mint a Krisztus, akinek 2000 év után is van annyi befolyása a szívekre és elmékre, hogy szinte magától értetődővé válnak elképzelhetetlen fordulatok. És ha a fáradó hitű modern kereszténység is képes ily meglepetések felkínálására, akkor azért ebből akár tanulni is lehetne sok magyarnak. Példának okáért e szentesi váratlan magától értetődésből eredően sokan feltehetnék a kérdést: vajon a nép bizalmából összeállott magyar Országgyűlés 386 magyarja miért nem volt képes 1956 ünnepének alkalmát felhasználni arra, hogy egy méltóságteljes díszülés megrendezésével próbálják megnyugtatni a társadalom felzaklatott lelkét? Miért nem? Mert nem volt hozzá közös alapjuk, közös "Krisztusuk". Mert a magyar nép jövőjét, a "nép szent javát" képtelenek annyira tisztelni és komolyan venni, hogy annak érdekében a rövid lejáratú pártszempontokat tudhatnák néha-néha pihentetni. Így aztán a bekövetkezett alkalmak kihasználatlanul maradnak, elhatalmasodik az emberek közérzetében a beletörődés és kiábrándultság gyilkos kórja. Nem vagyok álmodozó, de azért nem bánnám, ha sok kedves szentesi polgár őszintén tudna örülni annak, hogy e városban történnek olyasmik, amik országosan is megtörténhetnének, minél gyakrabban, minél nagyobb hatásfokkal. Mondjuk így: ha a gyönyörű Országház falai között úgy tenne látogatást a valódi hazafiság szelleme, ahogy Krisztus református hívei meglátogatták Jézus dicső Nagyanyjának szentesi szentegyházát, akkor talán elmondhatnánk: tényleg megkezdődött a rendszerváltás a lelkekben is Ugye ezt senki nem bánná? Vági László

<<< Vissza