Városunk jeles történelmi személyiségei között alig akad még egy olyan érdekes, színes egyéniség, mint Sima Ferenc. Rövid, de rendkívül mozgalmas életének, sikerekben és kudarcokban gazdag munkásságának megítélése saját korában megosztotta a közvéleményt. A szentesi és a Csongrád megyei nép bálványozott vezéreként tisztelte, és fenntartás nélkül követte; politikai ellenfelei azonban afféle "garabonciásnak" tartották, aki különböző varázslatos trükkökkel elámította, hatalmában kerítette az "együgyű népet". Melyik tábornak volt igaza? Egy cikk keretében nehéz lenne eldönteni. Tény, hogy Sima Ferenc korának legmeghatározóbb, legbefolyásosabb helyi politikusai közé tartozott, maradandó alkotásokat hagyva maga után. Vagyis mindenképen érdemes arra, hogy születésének 150. évfordulóján felvillantsuk küzdelmes életútjának főbb állomásait. Nagykőrösön született 1853. december 3-án. Apja Sima Lajos asztalosmester volt, aki azt szerette volna, hogy fia is folytassa a családban hagyományos mesterséget. A fiú azonban erről hallani sem akart; az iparos pálya helyett a zenével szeretett volna foglalkozni. Az egyre gyakoribbá váló nézeteltérések miatt 17 éves korában elhagyta a szülői házat, ettől kezdve önerejéből tartotta el magát. Beiratkozott a helyi tanítóképzőbe, amelyet magánúton végzett el; közben módosabb családoknál nevelősködött. Kántortanítói oklevéllel a zsebében 1873-ban Szentesre érkezett, ahol a felsőpárti református leányiskola segédtanítója lett. A jó megjelenésű, megnyerő modorú fiatalember rövid időn belül a diákság és a szülők kedvence lett. A tanítás mellett cikkeket írt a Szentesi Lap számára, s aktívan részt vett a helyi tanítóegylet ismeretterjesztő munkájában. Hamarosan bekapcsolódott a város politikai életébe is. 1875 tavaszán az újonnan alakult Szentesi Függetlenségi Párt jegyzőjévé választották. Ettől kezdve rendszeresen tudósításokat írt az Egyetértés és a Magyar Újság c. országos lapokban a helyi politikai mozgalmakról. Ez az év fordulópontot jelentett életében. Mivel az egyháztanács nem állandósította állásában, búcsút mondott a tanítói pályának. A Szentesi Lap rendes munkatársa lett. 1875 októberében megházasodott; nőül vette az alig 17 éves Donát Juliannát, Donát István helybeli földbirtokos lányát, akitől 12 gyermeke született. Még ez év végén kísérletet tett egy szépirodalmi hetilap indítására Alföldi Nővilág címen, amely azonban előfizetők hiányában már a mutatványszám után megbukott. 1876 júniusában megélhetési okokból megpályázta és elnyerte a városi levéltárnoki állást, szeptember elejétől pedig átvette a Szentesi Lap szerkesztését is. Szókimondó természete, a visszásságokkal szembeni erélyes fellépése, a toll merész használata és ügyes szervező képessége rendkívül népszerűvé tette a város függetlenségi érzelmű lakossága előtt. Ennek köszönhette, hogy 1878 januárjában a Szentesi 48-as Népkör elnökévé választották, s még ugyanebben az évben ő lett a Függetlenségi Párt elnöke is. A személye iránti közbizalmat jelezte, hogy még ugyancsak 1878-ban városi képviselővé, a májusi tisztújító közgyűlésen pedig a város gazdasági tanácsnokává választották. Tanácsnoki teendőit nagy ügybuzgalommal végezte. Hivatalánál fogva az ő hatáskörébe tartozott többek között az árvízvédelem megszervezése. Az 1879. évi nagy árvíz idején heteket töltött a gátakon, éjjel-nappal irányította a mentést, a gátak erősítését. Javaslatára a város elrendelte a lakosság tizedenkénti (kerületenkénti) mozgósítását. Szervező munkája nagymértékben hozzájárult, hogy Szentes nem jutott Szeged szomorú sorsára. Az árvízvédelemben szerzett érdemeiért Horváth Gyula árvízi kormánybiztos 1881 szeptemberében Sima Ferencre ruházta a Bökény-Mindszenti Vízszabályozó Társulat igazgatói állását. Ebben a minőségében Horváth Gyula mellett tevékenyen részt vett a Szentes székhellyel 1885-ben megalakult Körös-Tisza-Maros Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat megszervezésében, amelynek igazgatását 1892-ig ő látta el. Új tisztsége mellett is aktívan politizált, ő számított a városi és megyei függetlenségi 48-as ellenzék vezérének. Nem hagyott fel az újságírással sem. 1883-ban megszerezte a Szentesi Lap tulajdonjogát, majd megvásárolta a nyomdát is. Újságja 1899-ig a város legjelentősebb sajtóorgánuma maradt. Lapján keresztül jelentős befolyást gyakorolt a város életére kiható gazdasági, politikai döntésekre. Szépírói munkája is kiteljesedett: újságja hasábjain folyamatosan megjelentek kisregényei, elbeszélései, tárcái. A Szentesi Függetlenségi 48-as Párt már 1878-ban Sima Ferenc pártelnököt szerette volna felléptetni országgyűlési képviselőjelöltjeként, de Sima - fiatal korára hivatkozva - elhárította a felkérést. Törs Kálmán megválasztását támogatta, aki utóbb három cikluson át képviselte Szentest a parlamentben. 1892-ben ismét Sima neve merült fel elsőszámú képviselőjelöltként. Ezúttal Balogh János javára lépett vissza, s a jóval keményebb küzdelmet jelentő tápéi mandátumért indult harcba, sikeresen. Labádi Lajos

<<< Vissza