A nyári balesete után igazi rehabilitációnak érzi dr. Dobos András állatorvos magángalériájának november 8-ai megnyitóját. Annak a galériának, melynek Géczi József Alajos országgyűlési képviselő, a Parlament mentelmi bizottságának elnöke a védnöke. A gazdag gyűjteményt Horváth József középiskolai tanár, vállalkozó méltatta a szép számban megjelent közönség előtt a tárlatnyitón. - Nagyapám tekintélyes kovácsmester volt, azon kívül gyógykovács is. Nagyon szép kovácsolt munkákat készített, melyek az ország sok részébe eljutottak. Ablakdíszeket, kovácsoltvas kapukat, kocsikat tervezett, míves munkái komoly mesterségbeli tudásról tettek tanúságot. Dr. Dobos András (a fenti sorokban őt idéztük) tisztelettel és szeretettel beszél nagyapjáról. Mint mondja, már az is sokat jelentett, hogy személyesen ismerte Kosza Józsefet, közel volt a tanyájuk. Természetesen az édesapját is említi. Azt mondja róluk, mindent szerettek, ami szép és jó. Ha kirándult a család, a múzeumokat, kastélyokat járták. - Innen a művészet iránti vonzalom az unokában, a fiúban is? - kérdezem a műgyűjtő galériatulajdonost. - A művészet iránti szeretet nagyon korán kialakult bennem - válaszolja. - Feleségemmel, akivel a gimnázium első osztályában az első találkozásunk óta ismerjük egymást, tizenhárom évvel ezelőtt kezdtünk el gyűjteni. A legelső kép, amit együtt vettünk Bíró Jenő nagyon szép tiszai képe volt. Gyakran alakult ki vita köztünk, mert a családi háztartás jelentős részét képekbe fektettem. - Melyik évben gyarapíthatta legmutatósabban gyűjteményét? - A '90-es évek közepén volt egy olyan időszak, amikor az emberek szabadulni akartak a képektől. Akkor sok nívós darab előkerült. Létrejöttek az aukciós házak. Bőség volt, az árak is kicsit nyomottá váltak. Hívatásomnál fogva nagyon sok ember megfordul nálunk. Vettem a képeket, eleinte föl voltak stószolva a lakásban, aztán egyre több olyan kérés érkezett hozzám, hogy szeretnék azokat falon látni. Bennem is megfogalmazódott mindez. Másoknak is megmutatni a szépet. - Így jött létre a magángaléria... - Egyrészt azért, hogy kiállítsam a tulajdonunkban lévő képeket. Aztán megkerestek azzal, hogy szeretnének képeket értékesíteni. Az eladónak és a vevőnek ilyen esetekben gyakran nehéz találkozni. Az értéket, a szépet szeretnénk megmutatni a mostani generációnak. Különböző aukciókat tervezünk. - Szakértelemmel beszél a képekről. Honnan ez a nagy ismeret? - Egyetemista koromban a legjobban kivilágított és a legjobban fűtött hely a Nemzeti Galéria volt. Minden reggel fogtam magam, és délelőtt 9 órakor fölmentem a várba. Ez volt télen-nyáron. Éveket töltöttem el a festmények, grafikák között, tanultam, néztem a kiállított képeket, hallgattam a tudós embereket, leírásaikat a művekről. A takarítónők voltak a legjobb barátaim, hozták az ebédemet, uzsonnámat. Nagyon sok aukción vettem részt, rengeteg könyvet kellett áttanulmányoznom ahhoz, hogy értsem a dolgokat. És hát itt él közöttünk egy Bíró Jenő, aki a festmények terén óriási szakértelemmel, ismeretanyaggal rendelkezik. Elmondhatom, nekem a munkámban ez jelenti a pihenést, a kikapcsolódást. - A galériában fantasztikus nevek, csodálatos művészek művei láthatók. Mégis melyik festményre a legbüszkébb? - Az a legszebb kép, ami legjobban tetszik az embernek. A feleségem születésnapjára készült egy nagyon gyönyörű csendélet, ami ott van az ágyunk mellett, a nagy nevek gyűrűjében én arra vagyok büszke, amit személy szerint neki festettek. Egy varázslatos, könnyed. Lehet, hogy az összes képemet el fogom adni, de a csendélettől nem válunk meg. Igazából, ami szép arra vagyok büszke, neveket időnként lehet rendelni, a neveknek nem mindig a legszebb képeit lehet megszerezni, de ha valami nagyon szép, nagyon tetszik, azt meg lehet venni. Arra vagyok büszke, hogy nagyon szép képet láthatok magam körül. - Hogyan tart nyitva a galéria? - Hétfőtől péntekig 10-12 és 14-17, szombaton 10-12-ig vagyunk nyitva, vasárnap zárva tartunk. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Be lehet jönni, nézni a képeket, különböző katalógusokat, ha valakinek vásárlási szándéka van, aukciókon szívesen képviseljük. Az Alföldi festőket állítjuk ki elsősorban. Jó apám mindig mondta, az élőket kell szeretni. Közülük is a szentesi iskolát. Lovas József

<<< Vissza