László Béla 12 éven át volt a város képviselő-testületének tagja. Javaslataival, interpellációival aktívan segítette a döntések előkészítését, a város fejlődését szolgáló célkitűzések megvalósítását. Jelentős szerepet játszott a pártok közötti egyeztetésekben, amellyel nagyban elősegítette képviselőtársai kompromisszum-készségét. (Részlet az adományozó iratból.) Karcagon született, s alig egy hónapos, amikor '41 áprilisában Szentesre költöznek. Édesapja itt kapott középiskolai tanári állást. Általános és középiskolai tanulmányai befejezését követően agrármérnöki oklevelet szerez Debrecenben. Szakosító tanfolyamokat végez Gödöllőn, illetve a Debreceni Agrártudományi Egyetemen. - Az Új Barázda Termelőszövetkezet ösztöndíjasa voltam, ami nagy segítség volt a családban, közben édesapámat elvesztettem, édesanyám pedig nem dolgozott. '66-ban, amikorra végeztem, négy kisebb szövetkezetből megalakult a Termál TSz. Annak lettem tagja, szarvasmarha-tenyésztő brigádvezetőként kezdtem, majd '66-ban a 14 ezer holdas szövetkezetben főállattenyésztő, ez 15 évig tartott. Majd... Így mondja: az úgynevezett "forró vizes fürdő" körül kirobbant botrány elsodorta innen az akkori vezetést. El László Bélát is. Tizennégy év kényszerű távollét után (a kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán szaktanácsadó, a Békés és Csongrád Megyei Állami Gazdaságoknál szaktanácsadási osztályvezető) '90-ben, amikor a tagság visszahívta Virágos Kis István elnököt, ő is visszakerül. - '92-ben négy kis szövetkezetté alakult a mamutcég, a Termál Tejszövetkezet elnökeként kerültem újra pozícióba. Ezt a feladatot majd '98-ig sikerült csinálni, azt hiszem a tagság megelégedésére is, hiszen nekünk nem voltak anyagi gondjaink, pedig nehéz időszak volt. Biztos megélhetést adott 110 embernek. Aztán a tagság szempontjából rossz dolgot tettünk: visszaegyesültünk. Onnantól kezdve egészen a felszámolásig egyenes út vezetett zuhanórepülésben a felszámolásig. Jött a rendszerváltás, akkor belépett a Szabad Demokraták Szövetségébe. Azt mondja, némi noszogatásra, mivel előtte nem volt párttag, annak még az ifjúsági szervezetét is elkerülte. - A maroknyi csoport akkor engem kért fel országgyűlési képviselő jelöltnek - meséli. - Kellő higgadtsággal végigdolgoztam a kampányt. Végül is második befutóként az ezüstérem járt akkor. A helyi politikában azért maradtam. A csapat biztatott erre. Rébeli Szabó József polgármestersége idején ellenzékben voltunk. Akkor 9 SZDSZ-es, 2 Fidesz-es és 2 szocialista képviselő alkotta a koalíciót. Segítettem a fiatalokat egészen pálfordulásokig. Úgy éreztem, szükségünk van rájuk. - Milyen politikusnak tartja magát? - Szilárd meggyőződéseim vannak. Nem vagyok politikus alkat, mert ami a szívemen az a számon. Az országgyűlési kampányt is megtettem úgy, hogy nem kommunistáztam. Azt mondtam, nem kell rájuk ikszelni, de nem bántottam őket. Sokan azt mondják róluk, megtévedt emberek. Nem. Mindenki tudja, akkor a párttagság a boldogulás útja volt. Én meg tudtam ezt úszni, indíttatásom, családi hátterem olyan volt, hogy nem tehettem meg, hogy belépjek. - Eltelt tíz esztendő. A következő ciklusra nem vállalta a megmérettetést? - A második és a harmadik ciklusban békés, normális városvezetésben dolgoztam. Tíz év után én mondtam nemet. Először az elnökségre, azután a képviselőségre. Úgy voltam vele, aki az életéből 12 évet erre áldoz, az megteheti. Két bizottságnak is tagja voltam, bizottsági elnökként is mondhatom, dolgoztunk. Igaz, nem jár érte hála, az ember inkább elmarasztalást kap. Időben is sok volt. Nehezen tudtam napirendre térni fölötte, amikor a bizottság egy ötlettel előállt és a képviselő-testület politikai megfontolásból egy szempillantás alatt lesöpörte. - Hogyan fogadta az elismerést? - Az elismerés mindig jól esik az embernek. Úgy érzem, azért tettem valamit a városért. Lovas József

<<< Vissza