Képünkön: A drámai tagozat tanárai (első sor): Csapiné Matos Ibolya, Perésné Dózsa Erzsébet, dr. Bácskainé Fazekas Márta igazgató, (hátsó sor): Keserű Imre, László Zoltán, Majtényi András és Szurmik Zoltán. A Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozata 1978-ban született, komoly előzmények után, melyekre most nincs időm kitérni. Az előzmények és a születés tényének említése azonban elképzelhetetlen Bácskai Mihály nevének említése nélkül, aki részben az irodalmi színpad, részben a drámai tagozat megalkotójának tekinthető. (A továbbiakban a maximális tisztelet megadása mellett azonban egyszerűen csak Miska bácsi néven fogjuk említeni.) Nos, az alapötlet a következő: szeretni a gyereket, tisztelni a személyiségét, engedni őt játszani. Eközben, a művészetek, elsősorban a színház eszközeinek segítségével kreativitásra, alkotóképességre nevelni. Egyszóval a rendelkezésre álló szűk négy év alatt megadni a lehetőséget kamaszegyéniségének kibontakoztatására. Nem kísérlet volt ez, hanem hosszú, komoly pedagógiai tapasztalatok után kidolgozott szakmai program. A kezdetekkor ugyan többen félreértették ezt, többen úgy vélték, valamiféle középiskolai szintű színész-előképzés veszi kezdetét. Kétségtelen, a jelentkező diákok többsége színpadra készül. Akkor, tizennégy évesen. Az is igaz, nyilván az elismerés egyik indokaként szerepel, hogy sokan színpadon, filmvásznon, tévéképernyőn, előadói pódiumon váltak ismertté. Felsorolásuk talán lehetséges lenne, teljes felsorolásuk azonban bizonyosan értelmetlen. Most gyakorlati szempontból ésszerű ötletnek tűnik, ha az első pillanattól kezdve a tagozaton dolgozó pedagógusokat (szám szerint hármat) kérdezünk meg az eltelt negyedszázaddal kapcsolatban. A kérdés rendkívül egyszerű lesz - látszólag -: Mi változott a majdnem emberöltőnyi idő alatt? A válaszadók mindegyike egyetért abban, a Miska bácsi által kimunkált alapelképzelés helyes: a kulcsszavak a szabadság, az önállóság, alkotókedv. De az eltelt idő alatt változtak a körülmények, az ország, a gyerekek. Végül is hogyan látják ezt Ők? Perjésné Dózsa Erzsébet: A kreativitásra való nevelés "akkor" egyszerűbbnek tűnt, a diákok könnyebben alávették magukat ennek. Nem ők a hibásak, hanem a körülöttünk levő világ. A nyolcvanas években nem volt szó a mai értelemben vett sztárolásról. Megértették, hogy nyitottnak kell lenni, nem feltétlenül az ország első színészévé válni. Például örömmel vettek részt mesejátékokban. Most erősebben ellenállnak, rögtön egyéniségként akarnak megnyilvánulni. Pedig a mesén át rengeteg mindent meg lehet tanulni, ami persze nem egyezik a mai művészvilág igényeivel. A magam részéről igyekszem olyan produkciókat rendezni-kitalálni, ahol minden diák egyenlő fontosságú szerepet kap. Mert így érzi igazán mindenki, hogy nélküle sem működik az egész. Főleg fesztiválokon veszem észre, máshol másként gondolkodnak. Majtényi András: Zenei szempontból talán mostanában több a tehetséges gyermek mint eleinte volt. Azonban csak első lökést, az elindítást tudom nekik megadni, a későbbiekben maguktól kell boldogulniuk. Szerencsére nagyon sokan boldogulnak is. Megjegyzem: a zenei értékítélet, véleményem szerint, egészségtelen irányba mozdult el. Régebben maguktól is jártak például komolyzenei hangversenyekre, ma ez ritkább. Hosszútávon azonban évfolyamonként változik a színvonal. Keserű Imre: Ami változott? A Miska bácsi által kitalált alapkoncepció jó. Viszont nem védjük meg a gyerekeket saját tévedéseik következményeitől, pontosan ki kellene találni az "óvó burok" határait. Mert aki itt végez, annak a közösségi élettel szemben magas igényei lesznek, a világ pedig nem mindig ilyen. A tanulság az, hogy a külvilág elvárásait sem lehet elutasítani. Az idei nyár, a huszonöt éves találkozó nyara, önértékelésre is alkalmas pillanat volt. Mi, "öregek", úgy gondoltuk a szokatlanabb dolgok, a sikertelenebbnek tűnő pillanatok tartanak életben bennünket, hiszen azok jelentenek kihívást. Ha az olvasók figyelték: az alapmotívum a szabadság és a tenni vágyás. Ez az elejétől ez idáig változatlan. Azaz: a drámai tagozat jellemzően Közép-európai. És sikeres. P. GY.

<<< Vissza