Az alapötlet 1988-ban született. Akkor, a rendszerváltozás idején jó néhány szervezet megszűnt, amelyek hiánya viszont pótolható és pótlandó volt. Elsősorban a szabadidő, a közművelődés és a sport területén kellett tevékenykedni. Ilyen ötlet alapján jött létre a Szentesi Szabadidős Sportklub. Most - 15 év után - megkapták a város elismerését. Léhi Gábor, a szervezet első embere, számolt be tevékenységükről. Fontosnak tartotta leszögezni, nem "hobbi" tevékenységeket támogatnak, hiszen sem a sport, sem a kultúra, sem a képzőművészet nem pusztán passzió. Végtére is az állam lenne köteles támogatni. Van egy szűk réteg, aki képes saját zsebből megoldani ilyen igényét. Ez a közeg azonban másra vállalkozott. Elsősorban olyan emberekre gondolnak, amelyeknek igénye van erre, anyagi háttérrel azonban nem rendelkeznek. Ebből a szempontból nézve a dolgot a szervezet karitatív. A velük rokonszenvező szentesi lakosok egy százalékos adójukkal támogatják mindezt, amiért köszönet illeti őket, de ez nem elég a működtetéshez. Ezért, a mostani helyzetnek megfelelően pályáznak. Ha kell az önkormányzatnál, a sportkuratóriumnál, a megyénél, a Wesselényi-alapítványnál, de úgy alakul a Gyermek Ifjúsági és Sport Minisztériumnál is. Lendületesen, újra és újra próbálkozva akarják megteremteni az anyagi hátteret. Gondot jelent azonban a következő: utó- vagy előfinanszírozásról van szó? Ugyan is a gyakorlat azt mutatja, hogy a megnyert támogatások általában az összköltség felét jelentik. Ha mindez "előre történik", viszonylag könnyebb a helyzet. Ha azonban utólag kapják meg az összeget, akkor korábban kell zsebbenyúlni. Így tehát, kispénzű emberek, kispénzű társaság esetében előre nincs mindig pénz. Elszámolni azonban mindig kell, meg is tesszik, hibátlanul. Példaként említette: idén harminc szegény gyermek üdült jóvoltunkból. Ez napi 180 ezer forintba került. Ezt utólag kapták meg. A klub számos személyesen is dolgozó támogató segítségének is örülhet. Például Gágyor Jánosné, aki a gyermekek és a kultúra területén létező programokat fogja össze. Lakos Ferencné, a látványtervező feladatát látja el. Programjaikon ő tervezi meg, hogyan is kell annak kinéznie. Szatmári Nagy Lajosné a szociális tevékenység koordinációját végzi. Itt mindenki önkéntesen és ingyen dolgozik. Megjegyzendő, a klub tevékenységei között elsősorban a sportot említik, hiszen az a legnépszerűbb része. Foglalkoznak focival, női kézilabdával, karatéval, légfegyveres lövészettel, de testépítőknek, tánccsoportoknak és íjászoknak is helyt adunk. Vannak olyan rendezvényeik, amelyek országos versenynek minősülnek, de amatőr- alkalmi rendezvények is szerepelnek repertoárukban. A legnagyobb létszámú szervezetük a természetjáróké. Rendszeres túráikon, generációktól függetlenül kicsik és öregek is részt vesznek. Mint minden rendezvényük ez is sok színű szellemi háttérrel rendelkezik. Azon kívül, hogy kimozdulnak otthonról, megismerik országunk legfontosabb történelmi, kulturális emlékhelyeit. Ezen és mindféle téren minden más szervezettel szemben nyitottak, várják segítségüket, együttműködési készségüket. Ha nem mozdulnak ki itthonról, akkor a helyi kultúrát igyekszenek segíteni. Jó tíz éve működik vers- és prózamondó versenyük, gyerekek számára. Elsődleges célja a rendezvénynek, hogy a résztvevők szókincse bővüljön. Ehhez tekintélyes szakemberek is nevüket adták és adják eddig is. Kinőtte magát a természet és környezet viszonyát előtérbe helyező képzőművészeti táboruk is. Kiállításuk mellett alkotótábor is működik, ahol kézművesek, kreatív fiatalok fordulnak meg. Ma már Székelyföldről, a Vajdaságból és Szlovákiából is érkeznek vendégeik. Zárszóként szeretném elmondani, ők nem ajándékokat osztanak a rászorulóknak, hanem eljuttatják oda, ahol annak helye van. P. GY.

<<< Vissza