Udvarhelyi Gyula 12 éven át volt a város képviselő-testületének tagja. Szívügyének tekintette a hátrányosabb helyzetű külterületi lakosság életkörülményeinek javítását, a nagyhegyi és kajáni körzet fejlesztését, a szociálisan rászorulók folyamatos segítését. (Részlet a kitüntetésre való felterjesztésből.) Hódmezővásárhelyen született. Szentesre '68. októberében érkezett, hóna alatt egy csomaggal - katonai szolgálatra. Az a két év meghatározó volt az életében. Itt maradt a városban. Meséli: leszerelés után gyalogolt a Vásárhelyi úton, s az egyik növényvédős kollégája - miután megszólította - a Május 1. Termelőszövetkezetet ajánlotta. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen diplomás szakembere ott kapott álláslehetőséget. Aztán - így mondja - sikerült körüldolgoznia Szentest. A Május 1 után dolgozott Kistőkén, Nagytőkén, majd a Pankotai Állami Gazdaságban. - Ez utóbbi szintén meghatározó az életemben - meséli. - Pankota több volt egy agrárműhelynél. Súlya volt a gazdaságnak. Végleg szentesi lakos lettem. Négy gyermeket neveltem fel, mind Szentesen laknak. - A szakma miként értékelte a munkáját? - Ott elmaradtak az elismerő szavak. Igaz, akkori főnököm azt mondta, engem Békés megye legjobb főállattenyésztőjével cserélt vissza. Nem elég ez? Rájöttem, lényegében az is egy kitüntetés lehet a szakmában. Ami a rendszerváltást követően összeomlott. Úgy gondoltam, hogy egy 25-30 éves szakmai pályafutással bíró ember, két üzemmérnöki oklevéllel a zsebében érték lesz. Csalódnom kellett. A lapokat, mint megtudtam, már leosztották és egy "kisgazdapártosnak" már nem jutott hely. Nehezen éltem meg. Falugazdászként, majd kistérségi menedzserként dolgoztam, egyik kormány fölvett, a másik kirúgott. - Képviselőként melyik választókerületben tevékenykedett? - Régi dolgozói körzetemben, Nagyhegytől Pankotán át egészen Cserebökényig. Több bizottságban dolgoztam, a szociális-, a lakásügyi bizottságban, a városfejlesztésiben. A megkerülő út Gerébi Józsi bácsival a mi javaslatunk volt. Hogy a megyében először megvalósulhatott, annak nagyon örülök. Azzal megelőztünk nagyobb városokat. Vidékre járóként elmondhatom, Szentes fejlődik. Ebben a polgármester és a testület munkája is benne van. - A politikai változások szele is megcsapta. - Úgy véltem, hogy a kisgazda-társadalom áll hozzám legközelebb. És képes a mezőgazdaságban elindult folyamatok folytatására, fejlesztésére. A Független Kisgazdapárt helyi elnöke voltam '90-től hét esztendeig. - Azt megelőzően tagja volt valamilyen pártnak? - Nem. Elsősorban a független szó hatott rám nagyon, magam is szerettem a függetlenséget, apai ágon székely vagyok, és a székely szabad ember volt mindig. Saját maga döntött a sorsáról. Elsősorban szakmai kihívásnak tekintettem, természetesen politikainak is. Magyarország mezőgazdasági gyökerekkel bíró ország. Szomorú az, hogy a rendszerváltást követően egyetlen kormány sem volt lojális a mezőgazdaság iránt, nem érezték meg, mennyire fontos az egész. - Naponta ingázik, ötvenévesen egy új szakmát tanult. Ma már elégedett ember is lehetne. - Azt sajnálom, hogy itt nem kaptam munkát. Már nem akarok változtatni. A mezőgazdaságot autóbuszból nézem, ma is megmondom a buszból, abba a táblába hány mázsa búza van, a növényvédelmi hibákat is kapásból kiszúrom. Látom a mezőgazdaság véres küzdelmét. - Hogyan fogadta a város elismerését? - Természetesen jól esett. Azzal a képviselői munkámat ismerték el. Hogy tenni tudtam, a családomnak, feleségemnek is köszönhetem. A képviselői munka mindenkor teljes embert kíván. Nem vállaltam tovább. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy Kajánújfalu ma is él, úgy érzem, nélkülem már nem lenne. Teljes városi infrastruktúrával rendelkezik. Annak örülök, hogy utánam is agilis képviselője van, aki szívvel-lélekkel dolgozik az ott élő emberekért, a választókerületért. - Hiányzik a képviselői munka? - Igen. Azt hiszem kölcsönösen tiszteltük egymást az emberekkel. Lovas József

<<< Vissza