Az egész ott kezdődött, hogy Csaba, szülei fóliájában segítve egy nyáron aprócska hernyókat fedezett fel a paprikatöveken. Leszedegette őket, ám úgy gondolta, eltaposni túl profán, nem való, hogy így érjen véget egy kis hernyó élete. Hazavitte, a hernyók bőrét kikészítette, majd képet ragasztgatott össze a kicsiny színes darabokból. Szabó Csaba organista. Mint mondta a kifejezés a latin organikus szóból eredeztethető, ám ebben a formában ő maga jelölte meg tevékenységét a szóval. Az organista kizárólag szerves anyagokból alkot, elsősorban a bőr és a fa ihletik meg. Csaba persze nem véletlenül választotta ezeket az anyagokat. Gyakran jár a természetben, s ilyen séták alkalmával szívesen gyűjti össze azokat a dolgokat, amelyek talán másnak hasznavehetetlen kacatnak, rothadó porfogónak tűnnek. Keresgéli, gyűjti elsősorban a hüllők és kétéltűek tetemeit. Ez így talán sokaknak kicsit durván hangzik, a finom lelkek talán mérgelődve vonják fel szemöldöküket. De ki ne látott volna még az utakon autók által széttrancsírozott béka és sikló tetemeket. Addig, amíg egyik oldalon akaratunk ellenére is pusztítunk, apró életeket oltunk ki, Csaba nem rombol vagy megbecstelenít, hanem új jelentést ad, új értelemmel ruház fel. A megnyitó után a kiállító fiatalember "nagy meglepetéssel" készült. Ekkor leplezte le egyik remekművét(?), amely több látogatóban felháborodást keltett. Szemetes című alkotása elgondolkodtató ugyan, ám hisszük, a mai városra nem találó. Mert a tárlatlátogatók között voltak olyanok is, akik rengeteget tesznek azért, hogy városunk ne szemetes, hanem ellenkezőleg, minél szebb legyen. A település több milliót költ arra, hogy minél szebb és virágos legyen, több százan kétkezi munkával járulnak ehhez. Kép és szöveg: Vidovics Ferenc

<<< Vissza