Mivel a karácsony az ajándékozó szeretet ünnepe, én is megajándékozlak Titeket, kedves Olvasók. Az én ajándékom egy régen hallott történet, nyugodtan írhatom: mese, mivelhogy az fantáziával sem képzelhető, hogy megtörtént volna. Arra viszont nagyon alkalmas, hogy felnőtt és gyermek egyaránt könnyen megérthesse belőle a karácsony ünnepe lényegét, egészen pontosan a karácsony eseményét, ami viszont távolról sem mese, nagyon is történeti, sőt történelmet formáló tény. A kitalált történet arról szól, hogy nagyon régen, amikor Afrika még érintetlenül rejtette magában a bennszülött törzseket, egy európai missziós társaság lelkes tagja, végzett orvos és hittérítő, családjával, feleségével és egyetlen kisfiúkkal afrikai missziót vállalat: letelepedtek a dzsungel mélyén egy törzs falujában. Az orvos-lelkész eleinte kizárólag gyógyító munkát végzett, - természetesen ingyenesen - majd amikor már megismerték és megszerették, elfogadták a lelki-szellemi tanításait is, amelyekből megismerhették a keresztyének Istenét, a mennyei Atyát és annak Fiát a Megváltó Jézus Krisztust. Arra törekedett, hogy fogalmuk legyen Istenről, és általában a keresztyén valláserkölcs tanításairól. Értett a bennszülöttek nyelvén, mindent úgy magyarázott, hogy megérthették. Csak amikor a karácsony eseményét akarta megértetni velük, azt nem értették meg, pontosabban nem hitték el, mondván, olyan nincs, hogy egy apa az egyetlen fiát feláldozza azért, hogy mások gyermekét, más embereket megmentsen. Egyszer azonban történt valami, s az addig idilli történet drámai fordulatot vett. Súlyos beteg lett két kisgyermek: az orvosé és a törzsfőnöké, szüleinek ugyancsak egyetlen gyermeke. A betegség gyógyítására alkalmas gyógyszerből viszont csak az egyik gyermek meggyógyításához elegendő orvosság állt az orvos rendelkezésére. A dráma akkor ért el a csúcsára, amikor az kiderült, és dönteni kellett, melyik gyermek kapja meg az életmentő szert, más szóval: melyiket ítéljék halálra a másik gyermek életének a feláldozása árán? A gyógyszert nem lehetett megfelezni. Bármily hihetetlen, mert hihetetlen, a missziós szülők úgy döntöttek, hogy a saját fiukat áldozzák fel, az életmentő szert a törzsfőnök fiának adják be. A történet azzal végződik, hogy a törzs tagjai azt mondták: így már értik, mit tett Isten karácsonykor, értik, amit Isten a Bibliába íratott. Ide írom: "Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János evangéliuma 3. rész 16. vers). Isten odaajándékozta egyszülött Fiát, hogy annak élete, halála és feltámadása árán a bűnös embervilág örök üdvösséget nyerhessen, ha hittel elfogadja. Imádkozom azokért, akik nem érik be az egyébként szép karácsonyi szokások gyakorlásával, egymás megajándékozásával, Isten szeretetének a karácsonyi ajándékát is hittel elfogadva, tegyék teljessé az idei karácsony megünneplését. Dr. Imre Ernő

<<< Vissza