Bozóky Zoltán közel másfél esztendőn át irányította a Szentesi TE labdarúgócsapatát. Ez idő alatt az NB III-ban a bajnoki címig, egy osztállyal feljebb a 11. helyig jutott a gárdával, míg a kupában tavaly a legjobb 32, idén a legjobb 16 között vérzett el a szentesi csapat. Mindezek ellenére néhány héttel ezelőtt bejelentette lemondását, amelyet a klub vezetősége elfogadott. - Hogyan kezdődött az NB II-es idény a Szentesi TE számára? - Az NB III-ban szerepelthez képest új csapattal kellett együtt dolgozni, több volt a távozó, mint az érkező játékos. Az új fiúk az átigazolási időszak vége előtt egy-két nappal csatlakoztak hozzánk, ráadásul javarészt fiatalok érkeztek. A közös munkára így kevés időnk maradt, és máris kezdődött a bajnokság. - Nehéz volt idehívni játékosokat Szentesre? - A mai labdarúgásban nem jelent kihívást azt, hogy valaki NB III-ban, NB II-ben játszhat, egyedül a pénz az, ami motiválja a játékosokat, kivételt ez alól talán a fiatalok jelentenek. - Milyenek voltak az első tapasztalatok az NB II-ben? - Nem ismertük az ellenfeleket, kíváncsian vártuk mire leszünk képesek, de az gyorsan kiderült, hogy még ilyen szinten is érezhető a különbség a két osztály között. Gyorsabb a játék, egyénileg pedig képzettebb labdarúgók szerepelnek az NB II-ben. Ennek ellenére a középmezőny meglehetősen kiegyenlített, az első hat, hét csapat valóban jobb a többinél. - Mennyire elégedett a jelenlegi helyezéssel? - Csak nagy jóindulattal mondhatom elfogadhatónak ezt a teljesítményt. A hazai mérlegünket két vereség rontotta el, ez tehát nem olyan rossz, idegenbeli szereplésünk viszont egyértelműen kudarc a számomra. Az különösen fájó, hogy a hét vereségünkből ötször egy góllal kaptunk ki, olyan mérkőzéseken, amelyeken akár mi is győztesen, vagy legalább ponttal végezhettünk volna. - Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzése? - A Gyula elleni mérkőzés bravúros volt, itt a veretlen listavezetőt győztük le, míg Mátészalkán 0-3-ról álltunk talpra, és hoztuk a mérkőzést döntetlenre. A Salgótarján és a BVSC ellen is jól teljesítettünk. A Kistarcsa és a Vecsés elleni vereségre viszont nem szívesen gondolok vissza. - Kinek a játékával volt elégedett a csapat tagjai közül? - Bíró és Kolláth kapusok közel azonosan jól teljesítettek, átlag fölöttit nyújtott Gyagya, Márics, Kerepeczky és Tóth Csaba. - A sok kiállítás sem lendített a csapat szekerén... - Az utolsó három fordulóban nem mindig csak a futballra koncentráltak a játékosok, így pontokat szerezhető mérkőzésen maradtunk pontok nélkül. - Milyen viszonyban volt a játékosokkal? - Óriási ellentétek nem voltak köztünk, ha akadtak is problémák, igyekeztünk megoldani és tisztázni a dolgokat. - A sikerek ellenére lemondott a vezetőedzői posztról... - Egy NB II-es csapat irányítása egész embert kíván, a tanulmányaim miatt viszont nem tudnék csak az edzősködésre koncentrálni. Ahogy minden munkában, az edzői pályán is elvárásoknak kell megfelelni, ha meg nem jönnek az eredmények, először az edzőt veszik elő. Bár most nem edzősködöm, ez nem jelenti azt, hogy ha ősszel csapat mellé hívnak, akkor is nemet mondanék. - Milyen érzésekkel állt fel a kispadról? - Másfél esztendőt töltöttem a felnőtt csapat vezetőedzőjeként, az eredmények alapján azt hiszem helytálltam, és senkitől sem haraggal váltam el. H. V.

<<< Vissza