<<< Vissza |
Bizakodás nélkül nem megy |
2004. január 9. |
Az
iparosok, kereskedők körében az elmúlt év változatos volt. Miként Bőhm
Sándor, a Szentes és Vidéke Ipartestület elnöke fogalmazott: bizakodással,
reménykedéssel kezdtek. Azután... Mint mondja, abban nem egészen biztos,
hogy sikeresen bejött volna minden. Rengeteg rendelet jelent meg, ami sok esetben akadályozta a munkát. Az elnök szerint a kisiparosok körében az egyetlen terület az építőipar volt, ahol látható fejlődés mutatkozott. Ennek egyik óriási előnye az volt, hogy az emberek bátran hozzányúltak a hitelekhez és elkezdtek építkezni, vagy a lakásukat felújítani. A szolgáltatás többi területét pangás, stagnálás jellemezte, ami jó esetben a szinten tartáshoz volt elegendő. - Éppen ezért a 2004-es évben még nagyobb erővel kell készülnünk, a mi célunk csak az lehet, ha bárki bejön a vállalkozásunkba, boltunkba, üzletünkbe, annak minden kívánságát ki tudjuk elégíteni. Ha úgy kezdenénk hozzá, hogy ez sem lesz jobb, mint az elmúlt év, az nem jó gondolkodás. Véleményem szerint, aki nem bízik, az ne is vállalkozzon - jelentette ki az elnök, majd így folytatta: - A szentesi iparostársadalomnak ez nagyon fontos éve lesz, hiszen most pontot tehetünk egy olyan nagyhorderejű dolog végére, mint a volt ipartestületi székház, a Móricz Zsigmond Művelődési Ház. Az elmúlt év végén egy szakmai bizottság már bejárta az épületet, hamarosan megkezdődik a párbeszéd az önkormányzat képviselő-testülete és az ipartestület között arról, hogyan, milyen úton lehet mindenki megelégedésére ezt a műveletet lebonyolítani. Mi, iparosok már eleve úgy akarunk indítani, hogy az ott bennlévő szakkörök és egyéb tevékenységek munkája ne sérüljön azáltal, hogy más gazda lesz a házban. - Közeleg az időpont, mikortól teljes jogú tagjai leszünk az Európai Uniónak. Sokkal szigorúbb követelmények várnak ránk. Miként látja mindezt az iparostársadalom? - Elmondtam már több alkalommal, ez a május elseje nem az azonnali csodák világát hozza el nekünk, mintegy mutatvány, és máris elkezdődik a jólét. Aki figyelemmel kísérte az erről szóló híradásokat az tudja, nagyon kemény lesz az nemcsak a kisvállalkozások, de a magánemberek számára is. Szerintem túlzásba visszük azokat a követelményeket, amit kérnek tőlünk. Több dologban is felmentést kellett volna kérni, mert nem biztos, hogy a kisvállalkozások a szigorításokat teljesíteni tudják majd. Rövid híradás volt a televízióban, hogy az autók ára az Európai Unióban egységes lesz. Egyetlen szóval nem mondta ki senki, hogy a bérek, jövedelmek, a nyugdíjak is egységesek lesznek az unióban. Ha most május 1-jétől teljes jogú tagok leszünk, nekünk nagyon arra kell törekedni, hogy mindezen juttatások elérjék azt a szintet, ami az Európai Unióban van. Máskülönben a gazdasági-pénzügyi mérleg felbillen, és mi le fogunk maradni. - Ezek a követelmények valósak? - Több dologban irreális követelményekről beszélhetünk. Gondoljunk csak vissza a telepengedélyezési eljárásokra, hányszor kellett a törvényt módosítani azért, hogy valamennyire megvalósítható legyen. Ha azokat a szigorításokat, amiket be akartak vezetni, egy az egyben bevezették volna, csak a város külterületén működhetnének szolgáltató egységek. Nagyon oda kell figyelni, és nagyon meg kell gondolni azt, ha valaki vállalkozásba vág. Aki most kezd, annak már mindent szabályszerűen kell teljesíteni. - A munkabérek rendezése valóban nagyon fontos dolog. - Így van. Mi mindig azt mondtuk, ha bárhol béremelés van, nagyobb a bérkiáramlás, akkor a szolgáltatás is fejlődik. Azzal, hogy a minimálbér összege háromezer forinttal emelkedett még nem oldottunk meg semmit. Elfeledkeztek arról, hogy vidéken nagyon sok ember minimálbérből él, és abból nem fog lecsapódni a vállalkozásoknál semmi, mert ha figyelembe vesszük mi mindennek emelkedett az ára, ahhoz az a háromezer forint nagyon kevés lesz. Látom a rosszat, annak ellenére azt mondom, hogy aki belekezdett egy vállalkozásba és hosszú távra tervez, legyen egy kis türelme, kitartása hozzá, bízzon abba, hogy valahogy jóra fordulnak a dolgok. Lovas József |