Néhány héttel ezelőtt fekete zászló lengett a Boros Sámuel Szakközépiskola, Szakiskola épületén, és tudatta az intézet tanáraival, jelenlegi és volt diákjaival, és mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy Földi Vilmosné rövid, súlyos szenvedés után elhunyt. A halál mindig megdöbbentő, de még inkább az, ha hirtelen jön, és az távozik, akit szerettek és becsültek. Földi Vilmosné azok közé tartozott, akit tiszteltek és szerettek. Tisztelték tudásáért, a pedagógusi pálya iránti elkötelezettségéért, és szerették emberségéért, aki törődött tanítványaival, és emberi magatartásával kivívta kollégáinak is a megbecsülését. Földi Vilmosné 1957-ben a Szegedi Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán magyar-történelem szakon szerzett középiskolai tanári oklevelet. A Közgazdasági Szakközépiskolában 1964-től dolgozott 1990-ig, nyugdíjazásáig. Ezt megelőző munkahelyei meghatározóak voltak szakmai fejlődésében, mind az oktatói és nevelőmunkájában. Tanított a Petőfi Sándor Általános Iskolában, de különösen jelentős állomása volt pedagógiai gyakorlatának a Vámos Ilona Középiskolai Leánykollégiumban a hat évig tartó főhivatású nevelői munkája. A pedagógus nevelőmunkájának igazi területe a kollégiumi tevékenység, ahol a tanulók megismeréséhez korlátlan lehetőségek vannak, és az elvezet a tanuló személyiségének kibontakozásához. Az ebben a munkában szerzett gyakorlat és tapasztalat tette a Közgazdasági Szakközépiskola kiváló tanárává. Ezt az eredményes munkát ismerték el vezetői, és őrzik volt tanítványai emlékezetükben. Emberi magatartását is példaként kell említeni, hiszen számára két dolog létezett: a családi otthon és az iskola. Minden idejét és gondolatát e kettő kötötte le, és ennek harmóniájáért is sikerrel tett meg mindent. Földi Vilmosné személyében olyan pedagógustól búcsúztunk, akit szakmai tudása, emberi magatartása alapján példaképünknek tekintünk, eredményeit tovább visszük, és emlékét megőrizzük. Hojcsi Pál ny. igazgató

<<< Vissza