Néhány évvel ezelőtt városunk rendezési tervével kapcsolatos fórumot tartottak a városházán. A tájékoztatást hallgatva hiányérzetem támadt: valamiről nem esett szó. Megkérdeztem az előadót, hogy szokta-e a statisztikát tanulmányozni. Értetlenül nézett rám: miért kellene neki statisztikát nézni? Azért, mert - többek között - kiolvasható belőle, hogy 5-10 év múlva kb. hány autó lesz az országban és ezek forgalmára, parkolására fel kell készülni. Néhány dolog arra enged következtetni, hogy az illetékesek az óta sem tanulmányozzák a statisztika száraznak tűnő adatait. Pedig érdemes lenne. Kiolvasható belőle, hogy 1990-2001. között 539 ezer db-bal (28 %-kal) növekedett Magyarországon a személygépkocsik száma. A tehergépkocsik közel 133 ezerrel (64 %-kal) szaporodtak ugyan ezen időszak alatt. Ma az országban összesen több mint 2.8 millió autó fut. Nem egészen négy főre jut egy autó. A szentesi adatokat az adóiroda pontosan meg tudja mondani. Ha az egyes évek adatait egymás mellé rakjuk, akkor meghúzhatjuk az úgynevezett trendvonalat, amiből nagyjából kiolvasható az öt vagy tíz évvel későbbi várható szám. Mire alapozom azon állításomat, hogy nem gondolnak a jövőre? Néhány példával próbálom érzékeltetni. A Kossuth tér átépítése során meglévő parkoló helyeket szüntettek meg. Emiatt a Kiss Bálint iskolánál nőtt a balesetveszély. Felvetődik a kérdés: a mindennapi élet könnyebbé tétele, biztonsága a fontosabb, vagy az esztétikum? Másik példa: A ligeti strand korszerűsítésével duplájára nőtt annak forgalma. A már eddig is kevés parkolót azonban nem bővítették. A tiltás és büntetés nem vezet sehová. A megoldásért nem kell messzire menni. A Penny Market tervezői tudták, hogy egyre több autós megy majd vásárolni, és számukra helyet kell biztosítani. Az úgynevezett KGST piac körüli anomáliák is megszűntek a parkoló hely kialakítása után. A legfrissebb példa az előre nem gondolásra: a Kórház új sürgősségi osztálya. Alig fejeződött be az építkezés, amikor kiderült, hogy kevés a parkolóhely. A kivitelező újból felvonult és épített még néhány helyet. Néhány hónap után látjuk, hogy ez is kevés, mert a Kiss Zsigmond utca két oldalán is állnak autók. Még egy dolog: hatvan évvel ezelőtt a nagyapám oda-vissza 30 kilométert gyalogolt Derekegyházán túlról, ha szentesi rokonait meg akarta látogatni. Nagyon kevés embernek volt kerékpárja és autóbusz sem járt még akkor. Ma az óvodás gyerek is kerékpárral jár. Az említett sürgősségi osztálynál azonban az új falhoz támasztják a betegek a kerékpárokat, mert senkinek sem jutott eszébe, hogy az emberek jó része ma nem gyalog, hanem biciklivel közlekedik. Nincs egyetlen kerékpár állvány sem, sőt hely sincs számára. Más észrevétel: A rendőrség előtt van egy tájékoztató tábla, amit az év nagy részében a fák lombjai takarnak, tehát nem tud senkit sem tájékoztatni már évek óta. A szentesieket ez nem zavarja, mert tudják melyik út vezet Fábiánsebestyénre. Az idegen meg hadd bolyongjon. Ennél veszélyesebb a Rákóczi és a Damjanich utca kereszteződése, ahol az elsőbbség adást jelző tábla láthatatlan. Kocsis Ferenc

<<< Vissza