<<< Vissza

Megszorító intézkedések

2004. február 6.

 
Az önkormányzat idei költségvetési koncepciójának elfogadásakor határozott arról, hogy az ellátott feladatokhoz jobban igazodó finanszírozási rendszert kell kialakítani. A képviselő-testület januári ülésén tűzte napirendre az oktatási-nevelési, a közművelődési és a sport feladatokat ellátó intézmények ez évi működésének áttekintését. Hogy miért van erre szükség? A kérdésre Szűcs Lajos alpolgármester válaszol.

- Át kell tekintenünk az intézmények oktatási és sportfeladatokat ellátó rendszerét. Mint kiderült, a városnak már korábban meg kellett volna lépni néhány dolgot, így például azt, hogy összevonjunk csoportokat, csökkentsünk létszámot. A statisztikák tükrében látható, évről-évre csökken a gyermeklétszám. A rendszerünkből jelen pillanatban 87 óvodás gyerek hiányzik, ez mintegy három célcsoportot jelent. Az iskolákban pedig 63 tanulóval van kevesebb, ez két és fél osztálynak felel meg. Idén mintegy 299, maximum 305 gyerek fog beiratkozni az első osztályba. Ha 12 osztályt veszünk alapul, 25-ös létszámmal számolva, megint nem lesz több. Gondoljunk csak bele, a 12 osztályból a két egyházi iskola elvisz 2-2-t, marad 8. A Koszta József Általános Iskola 2-3 osztályt tud majd indítani, így a többi általános iskolára csak 4-5 osztály marad. Tehát nagyon kevés a gyerek.

- Mi indokolta azt, hogy most tegyék meg a nehéz lépést?

- Az óvodai rendszernél a törvény lehetőséget ad arra, hogy évközben belenyúljunk. Megtörtént, a rendszerben már kisebb létszámmal dolgoznak. Az általános iskolák esetében valamivel bonyolultabb a helyzet, mert ott évközben nem lehet változtatni. Felhívtam a kollégák figyelmét, idén nem szeptemberben kérem a tantervfelosztást, hanem most, június 15-éig. Így már át tudjuk nézni az iskolák helyzetét, hogyan lesznek a beiskolázások, látni fogjuk, hogyan alakulnak az osztályok. Akkor tudunk lépni az ügyben, hogyan induljanak szeptemberben.

- Ebben a fájdalmasabb az, hogy emberektől kellett megválni.

- Aktív pedagógust nem sokat bocsátottunk el. Nyugdíjasoktól, szerződéses munkaviszonyban dolgozóktól búcsúztunk el. Minden intézményt megkerestem levélben, kértem, aki tud, segítsen. Így a hat dolgozóból, akiket végkielégítéssel kellett volna elbocsátani, kettőt el tudtunk helyezni. Huszonöt fős elbocsátásból úgy gondolom, ez azért emberi megközelítése a dolgoknak. Mindezt el szerettük volna kerülni, volt olyan, aki azt mondta, nem akar visszajönni, máshol helyezkedik el.

- Az összevonásokkal az osztálylétszámok növekedtek. A pedagógusnak is nehezebb így tanítani.

- Negyven évet töltöttem el a pályán, elegendőt ahhoz, hogy tudjam a dolgokat. Tény és magam is vallom, 15-20 fős csoportokkal jobban lehet foglalkozni. Csak erre a rendszer jelenleg nem ad módot. Hiszen mi nem egy iskolát tartunk fönn, nekünk egy feladatot kell ellátni. A feladatellátásában a fejkóta rendszer működik, innentől kezdve meg van határozva az, hogy egy-egy gyerekre mennyi pénzt kapunk, Ha azt veszem alapul, hogy a városban mindössze három olyan osztályunk van a 91-ből, ahol 30 gyerek tanul, nem rossz arány. Drasztikus lépéseket nem tervezünk. Hogy a gyereklétszám csökkenésével mi lesz később, azt nem tudom megjósolni.

(Az előterjesztést egyébiránt az Érdekegyeztető Tanács megtárgyalta. A munkáltatói és munkavállalói oldal egyhangú szavazattal elfogadásra javasolta.)

L. J.


<<< Vissza