"Minden munkás előtt tisztelettel hajtom a fejem; de a Tisza menti kubikosok előtt levett kalappal haladok végig..."(Jókai Mór: 1891.) Móricz Zsigmond a szentesi Rátkai Sándor kubikos "bandavezér"-ről, munkára váró társairól élethű képet vázolt. Kamjén István mezőtúri kubikos társait örökítette meg könyvében... Cséfán János - battonyai születésű - szentesi lakosként a kubikosok munkaeszközeit miniatűr formában elkészítette. 1880-as években született szentesi emberek kubikmunkán dolgoztak a századforduló elején, a Balkán út, a vasútvonalak építésein, majd a Tisza-gát "fejelésénél", magasításakor. Itt már a kubikosok tizenéves gyerekeik "csikóként" húzták a talicskát. Ahogy nőttek fogták meg a talicska szarvát. Az anyák a lapátnyelét, déltájban a főzőkanalat: bográcsokban készítették a szegényes paprikás krumplit, tarhonyát. Ebédeltek a kubikgödrökben és annak partján. Itt tákolták össze kunyhóikat, ahol laktak. Őket ábrázolja csoportképünk: (balról-jobbra) Ádám Takács László talicskán ül, Szabó László a földön, Ádám Takács Ferenc talicskát fog, a hátsósorban harmadik személy, Ádám Takács János mellett, szintén talicskát fog, Zsíros Imre kalapban ül a két talicska között, Konkoly József, a földön fekszik középen, sötét ingben, Trencsik Ferenc az első talicska előtt ül. A többiek nevét nem ismerem. Jellemző volt, hogy a kubikos "bandák", csoportok, brigádok tagjai testvérekből, apákból és gyermekeikből tevődtek össze. Így pl. Deák Ferenc, László, Lajos; Magyar István, Ferenc, János; Szántó Imre, Lajos, Bálint, Sándor, János, testvérek. Apák és fiaik: Berényi István és Bálint. A szentesi kordésok közül: Takács László, Dudás József, Czakó Kálmán, Csernus János neveit említhetem. Édesapám kubikos emlékeiből vázoltam... (Munkaeszközeivel dolgoztam néhány évet...) Erdély keleti területének visszaadása után, a Mezőség területén: Déda, Szeretfalva, Szászrégen vasútvonalait építették a szentesi öreg és fiatal kubikosok, kordésok. A kubikosok fenyőfajárón hordták fel a töltés anyagát. A pallókat munkaszüneti napokon, éjszakánként eltulajdonították. Az építésvezető utasítottak a kubikosokat, hogy a faanyagot a közelben lévő gabonakeresztekkel fedjék le, egyszóval, vessenek rá keresztet. Édesapámék a hitük alapján vetettek keresztet. A pallókat csak elvitték. Az építész kérdezte "nem dobtak rá keresztet?" "De igen, gabonakévéket viszont nem". A nehéz, fizikai munkások szorgos tevékenységét gátak, csatornák, út- és vasútvonalak ábrázolják. Közülük már csak néhányan élnek. Kátai Ferenc

<<< Vissza