Nagys. Vass Erzsébet úrleánynak, itthon maradt kedvesének címezte leveleit a sok országot bejárt Hajdú József távírász, majd idegenlégiós. Egy kézzel írt szerelem története ez a levélváltás, mely 1942-ben kezdődött, s egy hosszabb szünettel huszonhét éven át tartott. A dokumentum - gyűjteményt Rózsa Gábor mérnök - muzeológus és Bedő Katalin gimnáziumi tanárnő tárta a nyilvánosság elé városi könyvtárban. Rózsa Gábor szerint, bár már ötödik éve tart a Valentin - naphoz kapcsolódva helytörténeti megemlékezést, ilyen könnyen még nem találtak ideillő témát. Még 2001 végén egy Vecseri utcai házban bukkant a muzeológus a Vass - Lakos család hagyatékában erre a mások számára értéktelen portékára egy nagyméretű harisnyás dobozban, de találtak még szép számmal belőle a lakásban is. Így összesen ezerötszáz levél és kétezer levelező- vagy képeslap került a Péter Pál Polgárház birtokába. Ezekből szemezgettek a szerelmesek napjára emlékezve, gimnáziumi tanulók közreműködésével, mivel úgy gondolták, személyiségi jogot már nem sértenek. Ám előtte azért alapos rendszerezést kellett végezniük. A fiatal lány akkoriban ugyanis csak az első hatvanat számozta meg, a fiú pedig nem tüntette fel az évszámot, s ez jelentősen megnehezítette dolgukat, magyarázta Bedő Katalin. A tanárnő számára azonban nemcsak a szerelmi kapcsolat volt érdekes, mivel történelmi utalások is olvashatók a levelekben. Ellenben az nem derül ki belőlük, hol és milyen körülmények között találkoztak a szentesi fiatalok. Hajdú a flottillához vonult be, s ott távírászként szolgált. Az első levelek sarkába morze - jeleket is írt, de nem valami nagy titkot, inkább kedveset, mert lefordítva a jelzés annyit tesz: csókolom. A fiú színes egyéniség volt, egyik '43-as levelében katonacsínyről ír, egy másikban versikét fabrikált. Úgy tűnik, kedélyes élete lehetett, ám a háború előretörésével előbb a hangvétele változott a leveleknek, majd meg is ritkultak. Hajdú szinte az utolsó katonaként hagyta el az országot a nyugati fronton. Bedő Katalin úgy véli, 1944 után a pár nem látta többé egymást, de a lány a vöröskereszt segítségével kutatta Jóskáját. Néhány itthon maradt levélből a lány gondolatait is megismerhetjük. Romantikus fordulat 1948-ban: azt írta Jóska, hogy megnősült, ezzel egy időre abba is maradt a levélváltás. A következő levél már arról tudósít, hogy felbomlott a házassága. Vannak leszármazottai, de Rózsáék semmit sem tudnak róla. A muzeológus szerint akár még élhet is Hajdú József, ezért örülne, ha sikerülne felkutatni. Vass Erzsike a kilencvenes évek végén halt meg. Az utolsó képeslapot immár idegenlégiósként, 1969-ben, Tahitiról küldte Hajdú. Ezt az időszakot ígéretük szerint jövőre, szintén a szerelmesek napjára mutatják be Rózsa Gáborék. D. J.

<<< Vissza