Elég fiatalon, 6-7 éves korban kezdett el táncolni. Azt mondja Szatmári- Nagy Szilvia, ilyenkorban még a szülő dönti el, hogy táncoljon a gyermek. Ez jellemző a tanítványaira is. Ha megszereti a társastáncot, tovább marad. - Nálam az a helyzet, hogy édesapám és édesanyám együtt táncoltak, magas szinten művelték a táncot. Sok jó eredményt elértek. Ebből adódott, hogy nekem is táncolnom kellett. Nem voltam nagy versenyző, talán ezért is szerettem volna magas szinten létrehozni egy egyesületet. Ez a vágyam '92-ben valóra vált. Akkor lett sportág a társastánc. Igazából a gyerekek sportolási lehetőségére indítottam - mondja. - Ma már ott vannak az élvonalban... - Most készül az országos lista, tavaly elsők voltunk. Az utánpótlásban magasan vezetünk, a legeredményesebbek vagyunk - mondja, majd neveket is említ: a felnőtteknél László Csaba-Szögi Szilvia, az ifjúságiaknál a Páli testvérek, Erik és Viktória, a junior II-ben Budai Attila és Barát Enikő, junior I-ben Nagy Gergő és Borbás Julianna, junior I-II-ben Lantos Olivér és Gyovai Loretta, a gyerek I-ben Bugyi Bence és Kis Violetta voltak bajnokok tavaly a különböző osztályokban. Lantos Csaba legalább tizenötszörös Köztársaság-díjas. Vannak eredmények, kudarcok, mint minden pontozásos sportágban - mondja Szatmári-Nagy Szilvia. - Tanít, amellett tanul is. Intézi az egyesület dolgait. Nem sok ez egy kicsit? - kérdezem. - A táncművészetin most vagyok végzős, egy másikon, a közoktatásin az első évet járom. Tanítás, tanulás, bevallom, egy kicsit sok így. Egy háromnapos foglalkozáson mondták nemrég, milyen ambiciózus vagyok. Tizenkét éve tanítok, meg mondom őszintén, én még mindig meg akarom hódítani a világot. Tele vagyok ambícióval. Hittel. A hit nagyon fontos. - Különösen akkor, ha az ember munkáját elismerik... - Nagyon örültem a díjnak. Sok jól működő sportág van ebben a városban. Én már két éve megkaptam az elismerést, most ezért sem vártam. Az olimpia évében! Sajnos a tánc most sem került be az olimpiai játékok versenyszámai közé. Pedig bíztam a görögökben, erős, szép táncukban. Egyre népszerűbb lesz nálunk is. Talán négy év múlva sikerül. Mi már az olimpia szellemében, annak szabályai szerint működünk. A díjat elsősorban a szülőknek, gyerekeknek, azoknak az idősebb táncosoknak köszönhetem, akik segítették a munkám. Igazság szerint nem egyedül mentem volna ki átvenni, hanem táncosaimmal. Az egész csapattal. - Úgy tartják, pénzes sportág az, amit űznek. - Igen. Hallottam, hogy a támogatást eredménycentrikussá szeretné tenni az önkormányzat. Felállítanak majd egy pontrendszert. Ezt jónak tartom. A pénz meghatározza a mozgási körünket. Ha több lenne belőle, akkor lehet, hogy eredményesebbek lennénk a világban, és László Csabáék előkelőbb helyen várnák a versenyeket. A külföldi eredmények is nagyon fontosak. Tavaly nyolc világversenyt mondtunk vissza, mert nem bírtuk pénzzel. Mindent elkövetek, hogy működjön az egyesület. A világkupán negyedikek vagyunk. Idén Magyarországon rendezik meg. Június 5-én az országot a László-Szögi páros képviseli majd, jó lenne melléjük külföldi tanárokat szerezni. - További tervek? - Szeptember 11-én ismét megrendezzük a standard magyar bajnokságot Szentesen. Mellette a tíztánc magyar bajnokságot is. Mindkettő a világbajnokságra kvalifikál. Március 6-án már elkezdődnek a magyar bajnokságok. Utána folyamatosak a versenyek. Sajnos az utazási költségek sok pénzt elvesznek. Százhúsz gyerek utaztatása költséges dolog. Eleinte kisbusszal jártunk, ma már a csuklós sem elég Ha nincs, aki zsebbe nyúljon, jelen esetben a család, akkor megszűnhetnénk. Az utánpótláscsapatot ingyen tanítom. Nem állhat meg a munka az egyesületben, ameddig tudom, magam is támogatom. Életem a tánc. Lovas József

<<< Vissza