Sportolókat, csapatokat, edzőket, szakvezetőket köszöntöttek az elmúlt szombaton a városi sportcsarnokban. Az ünnepségen adták át az "Év edzője" és az Életmű-díjat is. A 2003-as esztendő legjobb edzőjének Szatmári Nagy Szilviát választották, míg az Életmű-díjat Makai Lajosné, a Boros Sámuel Szakközépiskola, Szakiskola testnevelő tanára vehette át. Vele készült az alábbi beszélgetés. - Hány esztendős pályafutás elismerése ez a díj? - 1968-ban végeztem a tanárképző főiskolán, Szegeden, majd még ebben az esztendőben kezdtem el tanítani a Petőfi Sándor Általános Iskolában, itt Szentesen. 1973-ban óraadóként kerültem az akkori közgazdasági szakközépiskolába, ahol 1975. január 1-je óta főállású testnevelőként dolgozom. - Nem merült fel soha önben, hogy más iskolát, más várost válasszon munkahelyül? - Szentesi születésű vagyok, a Horváth Mihály Gimnáziumban végeztem, nem gondoltam úgy, hogy nekem máshol kellene dolgoznom. - Hogyan került a testnevelő tanári pályára? - Először történelem-földrajz szakon szerettem volna továbbtanulni a főiskolán, ám amikor Szécsényiné Irénke, egykori kiváló testnevelőm ezt meghallotta, akkor azt tanácsolta, hogy próbáljam meg a testnevelés szakot. A földrajz mellett így ez lett másik szakom, ami jó választásnak bizonyult. Földrajzot egyébként a Petőfi iskolában tanítottam, később már nem. - Testnevelés órái legendásan híresek a fegyelemről és a rendről. Ezt hogyan sikerült elérnie? - Mindig megköveteltem az órai munkán a fegyelmet, ehhez következetesen tartottam magam. Azért már nem vagyok olyan szigorú, mint régebben. - Mely sikerekre emlékezik vissza a legszívesebben? - Az általános iskolában a tornászcsapatunk rögtön helyezett lett. A középiskolában sok sportágat kipróbáltunk, először a tornát, ebben megyei, területi bajnokságokon vettünk részt. Később a kosárlabdára tértünk át, mert a gyerekek ezt igényelték, itt a szegedi gimnáziumok mögött mindig volt második, harmadik helyen végzett csapatunk. Atlétikában, mezei futóversenyeken országos rendezvényeken vettünk részt. - Kik voltak azok a tanulók, akik a tanítványai voltak és komolyabb sikereket értek el? - Máté Hunor úszó, Balázs Edit atléta is a tanítványaim volta, de rajtuk kívül még sokan voltak, akik szép eredményeket értek el. Senkit nem szeretnék megsérteni azzal, hogy esetleg kihagyom a felsorolásból. - Eddigi munkáját, a pályán eltöltött éveit Életmű-díjjal ismerték el a város vezetői. Mit jelent ön számára ez a nem mindennapi elismerés? - Viccesen azt mondhatnám, hogy ezek szerint megöregedtem, mert fiatalok ritkán, vagy egyáltalán nem kapják meg ezt a díjat. Komolyra fordítva a szót: ugyan úgy dolgozom, mint eddig, ugyan úgy végzem a feladatomat a munkahelyemen is a városi diáksport bizottságban, mint korábban. Szeretek tanítani szeretem a munkámat, jól érzem magam a bőrömben. Azt azért el kell mondanom, hogy váratlanul ért ez az elismerés, nem számítottam az Életmű-díjra. H. V.

<<< Vissza