Az 1878-ban megválasztott tisztikar nyomban munkához látott. Balogh János és csapata fáradhatatlan tevékenységével kimozdította a várost szunnyadó állapotából, s elindította a dinamikus fejlődés útján. A ciklus első felében nagyarányú ármentesítési munkák kezdődtek, amelynek részeként megvalósult a Kurca vizének zsilipek közé szorítása. A polgármesternek sikerült elérnie, hogy Szentest bekapcsolják a gőzhajózási forgalomba. Az ifjúság örömére 1882-ben jégpálya épült, 1883 végén pedig felavatták az új megyeháza reprezentatív épületét. Ugyancsak 1883-ban a városi közgyűlés határozatot hozott egy iskolai könyvtár felállításáról a szegény sorsú tanulók könyvekkel és egyéb taneszközökkel való ellátása céljából. Balogh János polgármestersége idején kezdődött meg az utcák kikövezése, és a korszerű közvilágítás kialakítása. Többéves tárgyalások eredményeként sikerült elérnie, hogy a város kedvező szerződés alapján foghasson hozzá vasútjának kiépítéséhez, amely 1887-re megvalósult. A 6 éves ciklus még nem járt le, amikor általános meglepetésre Balogh János 1883 decemberében megpályázta a megyei árvaszéki elnöki állást. Ez azt jelentette, hogy megválasztása esetén a város elveszíti eddigi legtevékenyebb polgármesterét. Ez be is következett. Elnyerte az árvaszéki állást, s ennek következtében 1884. január 31-én benyújtotta lemondását a polgármesteri tisztségről. E váratlan fordulat rendkívül érzékenyen érintette a várost. A marasztalására történt kísérletek nem vezettek eredményre. Döntését azzal indokolta, hogy az utóbbi időben a képviselő-testület "bizonyos árnyalata" olyan féktelen ellenszenvet tanúsított személyével és ebből kifolyólag az általa előterjesztett közérdekű kezdeményezésekkel szemben, aminek már a város ügyei vallották kárát. Nem szeretné - jelentette ki Balogh -, hogy ezek a jövőben megismétlődjenek, mert az elkövetkező években olyan nagyfontosságú alkotások megvalósítása vár a városra, melyek nem nélkülözhetik a teljes egyetértést a képviselő-testület különböző árnyalatai között. Ezért meggyőződése szerint új emberre van szükség a város élén, akinek még nincsenek ellenségei, és egységes támogatásra számíthat. Ígéretet tett, hogy mint városi képviselő, továbbra is munkálkodni fog a város boldogulásán. Balogh távozásával fennállt a veszélye, hogy a fejlődés lendülete megtörik, s a még csak csírájában létező elképzelések, kezdeményezések megvalósulatlanok maradnak. Nem ez történt. Sarkadi Nagy Mihály személyében ugyanis méltó utód foglalta el a polgármesteri széket, aki folytatta elődje városfejlesztési programját. Balogh Jánost hivatali állása átmenetileg a vármegyéhez kötötte, de mindvégig megmaradt a szentesi érdekek szószólójának. A megye és a város kiéleződő küzdelmében határozottan a város mellett tette le voksát. Az ellentétek elsimításának reményében 1889-ben megpályázta az alispáni tisztséget, de a küzdelemben alól maradt, magára haragítva az egész vármegyei vezérkart. Ezzel magyarázható, hogy amikor a városi képviselők többségének felkérésére 1891 szeptemberében megpályázta a polgármesteri széket, a megyei urak - élükön az alispánnal - választási stiklivel megakadályozták a jelölését. S amikor ennek ellenére 121 szavazatot kapott Tasnády Antal 61 szavazatával szemben, az alispán mégis Tasnádyt jelentette ki törvényesen megválasztott polgármesternek. Az ügy országos botránnyá duzzadt. Mivel Balogh a megyei állását is elveszítette, a szentesiek - mintegy kárpótlásul - 1892. január végén a város országgyűlési képviselőjévé választották. A parlamentben - Sima Ferenccel közösen - feltárták a Csongrád megyében uralkodó tarthatatlan állapotokat, kemény bírálatot mondva a vármegyei vezetés basáskodó magatartása felett. Balogh 1896-ban összeütközésbe került a helyi 48-as függetlenségiekkel, ezzel magyarázható, hogy a májusi polgármester-választáson vereséget szenvedett egykori tiszttársával, Burián Lajossal szemben. Ezt követően többé közhivatalt nem vállalt. 1898-ban megválasztották a Szentesi Takarékpénztár igazgatójává, mely tisztségét 1917-ig viselte. Hivatali elfoglaltságai mellett élénk társadalmi életet élt. Fiatalabb korában (1878-84 között) a kaszinói választmány elnöke volt, de a későbbiekben is rendszeres látogatója és szereplője a társas összejöveteleknek, felolvasóesteknek. A város régmúltja iránt élénken érdeklődött; feltárásainak eredményeit a Szentesi Lapban publikálta. 1897-ben a Csongrád Vármegyei Történelmi és Régészeti Társulat alapító tagja, és egyik társelnöke. 1900 decemberében a református egyház főgondnokává választották; a tisztséget 1903-ig viselte. 1903-1906 között az utcanévadó bizottság elnökeként meghatározó szerepet játszott a szentesi utcák elnevezésében. A világháború utáni években a közélettől visszavonulva, mindenki által elhagyatva és elfeledve, magányosan élt Horváth Gyula utca (ma Szt. Imre herceg u.) 17. sz. alatti házában. A 80. életévébe lépett, amikor hosszas szenvedés után 1924. február 18-án este elragadta a halál. A temetésén Böszörményi Jenő református lelkész mondott búcsúztatót, méltatva az elhunyt érdemeit. A városi képviselő-testület jegyzőkönyvileg megörökítette emlékét, 1932-ben pedig utcát nevezett el róla. A harcostárs és barát - Sima Ferenc - még 1898-ban a következőkben foglalta össze Balogh János munkásságának lényegét: "Az ő polgármestersége tekinthető a város azon korszakának, amely átalakította Szentes város lelki világát. Ekkor lépett fel öntudattá érlelődve az az általános nézet, hogy azon százados mulasztást, amelyet őseink elkövettek azzal, hogy e város érdekében nem tettek semmit, csak úgy lehet helyre pótolni, ha a közalkotásoknak tért nyitunk minden vonalon. Egy kis szellemi forradalomnak tekinthető az ő polgármestersége, mely minden haladásra előkészítette, megérlelte az emberek lelkét." Labádi Lajos

<<< Vissza