Fridrich János fényirdájában nagyon sok kép gyűlt össze. Egyrészt, mert odajártak a katonák fényképeszkedni, másrészt: maga Fridrich mester is megjárta a háborút. A kirakatban láthatók a levelei - fogadta vendégeit Rózsa Gábor mérnök-muzeológus, majd hozzátette: az óriási hagyatékban együtt a monarchia, a két világháború, valamint a '45 utáni időszak anyaga. Németh László őrnagy, tábori lelkész - hivatásos katonai idő eltelte után felszentelt papként - nemcsak filmekből ismeri a katonaéletet. Először Boszniában érintette meg a borzalmas pusztítás szele. Aztán eszébe jutott mindaz, amit szeretett nagyapjától hallott a háborúról. - Mi minden történhetett abban a bizonytalanságban! Átélték mindazt, mit jelent embernek lenni. Reménnyel élni a száműzetésben, a kivetettségben, a halál torkában. Tudva azt, hogy itthon szerető szívek várják. A leveleken is olvasható: a hit, remény és szeretet mindent begyógyít. Azok az életek, sorsok, melyek előttünk vannak, példával szolgálnak. A mi feladatunk nem lehet más, minthogy tisztességgel megőrizzük az emléküket. Ezen emléknek állít nagyon szép emléket a kiállítás. Valahol arra emlékeztet bennünket: milyen kicsik vagyunk, milyen törékenyek, mégis milyen nagyszerű dolgokra vagyunk képesek. Rózsa Gábor tárlatvezetése minderről meggyőzhette a kíváncsiskodókat. Előttünk van például Török István tüzér obsitlevele 1908-ból. Túlélte a háborút, s hogy emlékezhessen, mindent begyűjtött az üveg mögé a nagy képkeretbe. Amibe belefért fia, unokája, dédunokája fényképe is. Azok a sapkák! Hogyan is mondta Rózsa Gábor? Az első, a második és adja Isten, soha ne legyen háborúk sapkái. Képek. Katonák, tisztek. Egyikük, tartalékos őrmester az ukrajnai második hullámot fényképezi végig. És ott van a "mi Hajdú Jóskánk", aki úgy menekülhetett meg, hogy belemenekült az idegenlégióba. Onnan írta leveleit szentesi szerelmének. Erről nemrégiben olvashattak lapunkban. Említhetjük Nagy László szentesi szabómester képeslapjait is. Vagy Pap Imrét, aki kis fényképezőgépével kb. 150 képet készített. Levelezőlapok. Angyal teszi rá a kezét a puskával lövésre készülő katonára. A fronton ezeket lehetett kapni. Életjelek ezek, képes bizonyítékai annak, hogy küldője él és virul - hallhatjuk Rózsa Gábort. És ha hazajöttek, hazahoztak egy lövészároknyi szorongó, stresszes érzést. (lovas)

<<< Vissza