Egykori hazai és külföldi írásbeli emlékek azt bizonyítják, hogy a régi magyarok nagy gondot fordítottak a tisztálkodásra. Már a sátrakban lakó nomád magyarság külön fürdősátrat rendezett be a táborban. A tisztálkodásra vonatkozó első adat az az 1015-ből származó királyi adománylevél, amely már a pécsváradi bencéseknél nyilvános fürdőről és fürdőszolgáltatásról tesz említést. A személyzet főleg nőkből állt, de férfi irányította őket. Csak a nap bizonyos óráiban lehetett fürödni, ennek idejét kürtszóval vagy fürdőserpenyők kongatásával jelezték. A települések fejlődésével szaporodtak a fürdők, mert a városi rangra emelkedéssel együtt járt a fürdőépítés joga. 1238-ban Esztergomnak és Győrnek már volt nyilvános fürdője. Ebben az időben szokás volt fürdőalapítványokat tenni a szegények évenkénti ingyenes fürdésére. A közös fürdők és a gőzfürdők használata a XV. század végén visszafejlődött a fertőzőbetegségek terjedése miatt. Szigorú rendeletekkel tiltották a közös medencében való fürdőzést, hogy a vérbaj és a pestis terjedését megakadályozzák. A mai Rácz fürdő és Császár fürdő helyén már Zsigmond király idejében is fürdőház állt. A török megszállás idején kilenc fürdője volt Budának. A Gellért fürdő helyén a szegények fürdője működött, a Rudas - ez az épület máig fennmaradt - volt az előkelőké. A török idők alatt tilos volt a két nemnek együtt fürödnie, a Rudasba jártak a férfiak, a Sáros fürdőbe a nők. Az első dunai uszodát hazánkban 1781-ben építették Pesten. (Következő számunkban a tisztálkodásról, az arcbőr megtisztításáról tájékoztatjuk olvasóinkat). Juhász Csilla kozmetikus mester Szentes, Nagy F. u. 3. Telefon: 70-311-63-63

<<< Vissza