A hangáravató, a motoros vontatású vitorlázórepülőképzés, a Horthy István szemléje azt látszott igazolni, hogy a szentesi repülés mindinkább az országos figyelem középpontjába került. Ezzel az esztendővel pályájára állt, az 1944 októberéig tartó diadalmenet, a szentesi cserkészrepülés aranykora. Vitéz Bogyay Kamill írja egyik baráti levelében, "Valamikor bizonyára kitalálják a szárnyak nélküli repülést, de a pénz nélküli megoldására nem valószínu, hogy valaha is rátalálnak a tudósok." A cserkészrepülők vezetői megragadtak minden lehetőséget a cél érdekében. A megyei községek, a város képviselőtestülete és a megye is jelentékeny összeggel támogatták a repülőket. Nem szabad megfelejtkeznünk a névtelenségbe burkolódzott magán gazdaságokról vállalkozásokról sem, akik ugyancsak letették áldozati ajándékukat a nemzetvédelem oltárára. Mind az adományok, segélyek, támogatások, mind a társzerveknek épített eszközökből származó bevétel, stb. akkora pénzfozgalmat eredményezett, amekkora már meghaladta a képesítés nélküli pénztáros, ifj. Untermüller Ernőlehetőségeit. A szentesi sportrepülők ügyvezetőelnöke "Kamill kapitány" a Számvevőségtől kért önkéntes, önzetlen munkát végzőszakembert a "hazafias célokat szolgáló Egyesületnek." Szerevezeti változásra készültek a cserkészrepülők. Még '39 végén elkészült az új, pontosabban első, a dr. Berczeli Károly titkár alkotta muködési alaptörvény, a szabályzat A szervezeti változtatás lényegét, így fogalmazta meg az ügyvezetősportelnök, "... a jövőben nem mint az "595. sz. Bethlen Gábor cserkészcsapat repülőszakosztálya" muködünk, hanem [...] közvetlenül a Magyar Cserkész Szövetségnek vagyunk alárendelve, nem pedig a más, közbeesőcserkész szervezetnek." A "közbeeső" szervezet alatt a Szegeden székelőés az ottani vezetés befolyása alatt álló V. cserkészkerületi vezérkarral kialakult kedvezőtlen viszony végére akartak pontot tenni. A megyi cserkész vezetők az általánosan megkövetelt, az elvárt cserkészélet elhanyagolását kérték számon a szentesi repülőktől. Az ostorozottak a cserkészségüket a repülőmunka kereteként fogták fel és muködésükben meghatározónak a repülőkiképzést tekintették, a hangsúlyt erre helyezték. A szervezeti változtatással ezt a szemléletbeli különbséggel kívánták megszüntetni úgy, hogy a Bethlen Gábor Cserkész Csapat a megítélésében ne szenvedjen hátrányt a nemes hajtás, a repülőszakosztálya miatt. A maga alapvetőfeladata szerint mindkét félnek igaza volt, de nem vették figyelembe a muködésükből adódó hangsúly eltolódást. Innen az egymásra fújás. A repülőtér állapota újból olyanná vált, ami már veszélyeztette a repülés biztonságát. Az ismét elzsombékosodott küzépsőrész karbantartását kérték a tulajdonostól, a várostól a repülés felelős vezetői. Mikorra az inségmunkások felvonultak volna a zsombékos rész feltöltésére, tengerré lett a repülőtér. Történt ugyanis, hogy a tél végén leesett nagy mennyiségu hó a mélyen fagyott talajra hullott. A magasabban fekvőnagy- és kistőkei területeken felgyülemlett olvadékot nem tudta elvezetni a Veker csatorna, mert megtelt a meder és a víz a repülőtérre duzzadt vissza. Ez éppen márciusban következett be, amikorra tervezték a repülés tavaszi indítását. Tréfásan felfogva a dolgot, lehetett volna repülni, ha lett volna vitorla is a vitorlázó repülőgépeken, no meg úszótalp is. (Folytatjuk.) Pusztai János.

<<< Vissza