Képünkön: Május elsejei felvonulás a századfordulón (1908) A szentesi munkásság szervezkedése az 1890-es évek elejétől megélénkült. Aradi Kálmán városi rendőrkapitány 1894 februárjában már azt jelentette, hogy Szentesen "szociális irányú munkásmozgalom mutatkozik, a munkások között szociális eszméket hirdető nyomtatványok terjesztetnek, és aláírási ívek köröztetnek." Megszaporodtak a nyilvános népgyűlések engedélyezését kérelmező folyamodványok, amelyekben a megjelölt napirendi pontok az általános választójog kiterjesztése, a munkásság helyzete és a szakszervezkedés kérdései körül mozogtak. Ezek a témák szerepeltek a munkások április 8-án megtartott népgyűlésén is, amelyen kb. 4000 érdeklődő jelent meg. A tanácskozáson kimondták egy Általános Munkás Önképző Egylet megalakítását, amelynek ideiglenes elnökévé Tarnóczi Mihály földmunkást választották. A törvény előírásainak megfelelően elkészített alapszabályukat benyújtották hatósági jóváhagyásra, de sikertelenül. Az alispán ugyanis a belügyminiszterhez küldött felterjesztésében nem javasolta a jóváhagyást. Indok: a nevezett egyletnek be nem vallott célja a szocialisztikus és kommunisztikus elvek terjesztése, melyek veszélyeztetik a közrendet és vagyonbiztonságot. Az alispáni vélemény alapján a belügyminiszter végül nem hagyta jóvá az egylet alapszabályait. Az elutasítás azt követően történt, amikor a szomszédos Hódmezővásárhelyen összecsaptak a tüntető munkások a kivonuló katonasággal (1894. ápr. 22.), és Szántó Kovács Jánost, a munkás olvasóegylet elnökét letartóztatták. Amint ismeretes, a "vásárhelyi zendülés" után a kormány kivételes állapotot rendelt el az Alföldön a szocialista szervezkedés letörése érdekében. A szentesi munkások a Szentesi Lap hasábjain nyílt levélben tiltakoztak Szántó Kovács és társai letartóztatása ellen. A vérontásért a vásárhelyi főkapitányt tették felelőssé. Figyelmeztették a hatóságokat, hogy a munkáskérdést törvényhozási úton lehet megoldani, nem pedig golyóval! Ennek ellenére a várható május elsejei munkástüntetésre tekintettel 100 főnyi katonaságot vezényeltek Szentesre. Utóbb kiderült, hogy teljesen feleslegesen, hisz semmiféle rendzavarás nem történt. Csató Zsigmond alispán azonban jelentette a belügyminiszternek, hogy a városban eddig 692 fő iratkozott be a munkásegyletbe, ezért jónak látná, ha az elkövetkezőkben egy zászlóaljnyi katonaság állandóan Szentesen állomásozna. Az elkövetkező hónapokban az általános gyűléstilalomra való tekintettel betiltották a szentesi munkások népgyűléseit. Tarnóczi Mihály és társai ezért május végén nyílt levélben fordultak a város birtokos lakosságához, amelyben ismertették a szervezett szocialista munkásság törekvéseit, visszaverve a mozgalom ellen irányuló vádaskodásokat. Részletek a napjainkban is tanulságos levélből: "Mi, szentesi mezei munkások, tudomására hozzuk a tisztelt közönségnek, hogy azon setét vádakat, melyeket ellenünk rágalmazás képpen felhoztak, erélyesen visszautasítjuk. Földosztással, államfelforgatással vádolnak minket, pedig ez mind valótlanság, mert mi nem akarjuk senki vagyonát felosztani, személyit megsérteni. Mi nagyon is tudjuk a kisbirtokosok és kisiparosok tarthatatlan súlyos helyzetét; mi, kiknek egyedüli vagyonunk csak a munkaerőnk, mit kénytelenek vagyunk a legcsekélyebb bérért eladni... Mi, szentesi munkások kijelentjük, hogy mi nem látunk a birtokos közönségben ellenséget, sőt nagyon sajnáljuk, hogy oly sötét vádak terjesztése által félreértenek bennünket és kigúnyolják sérelmeinket, pedig nekik is velünk kellene érezni, mert a kisebb birtokos osztály is kegyetlenül meg van terhelve adóval, háromszor annyira, mint a dúsgazdag nagybirtokosok. Mi nem itt közöttünk találjuk a jelen tűrhetetlen állapotok okát, hanem az államot intéző magasabb körökben, ahol a dúsgazdagok képviselői ülnek többségben, és ennél fogva a saját érdekükben alkotják a törvényeket, legtöbbször a kisbirtokos, kisiparos és a birtoktalan munkások hátrányára. Mi erőnkön túl meg vagyunk terhelve adóval és a megélhetés súlyos terhével, mert akik gazdag feleslegben élnek, sok milliók urai: élveznek minden kiváltságos előjogot, és a mi bajainkat nemhogy orvosolnák, de kinevetik. Tisztelt közönség! Mi szegény munkások tudtukra adjuk önöknek, hogy ne tekintsenek minket ellenségnek, hanem testvéreknek. Mi az emberiség felvilágosításán és a testvériség eszméje mellett működünk, és a felvilágosodás által találunk rá arra az igazi útra, amelyen haladva a mai romlott társadalmi helyzetet megváltoztathatjuk. Követeljük programunkban az általános választási jog kiterjesztését minden képviseleti testületben. Díjtalan népoktatást, úgy az elemi, mint a további képző iskolákban. Az apáknak keresetet biztosítani tisztességes díjazással, hogy a gyermekét ne legyen kénytelen ellökni magától gyenge és tudatlan korban. Követeljük a kisbirtokosok adójának tetemes megkönnyítését, mely folyton súlyosodik és elviselhetetlenné vált. Ha valóban szükséges ez a sok adó, terheljék azokat, akik mások munkája gyümölcséből százezreket és milliókat gyűjtenek rakásra, és az óriási birtokoknak urai. Csak úgy lehetünk lelkes fiai e hazának, hogyha tisztességes megélhetés és emberi jogok vannak a számunkra biztosítva. Mi, szociáldemokraták nem tekintjük, hogy e szép hazában melyik ember milyen vallású és nemzetiségű, hanem ha az igaz hazafiság érzelme tölti el a szívét, ugyan egyforma jogok illetik. Egyformán akarunk élni. A felvilágosodás, szabadság és testvéri egyetértés a mi jelszónk, mert mi szegény munkások bármilyen nyelvű és vallásúak vagyunk, e szép hazában egyformán meg vagyunk fosztva jogainktól; mert a dúsgazdag bármilyen nyelvű és vallású, karöltve jár egymással a mi kizsákmányolásunkban. Ennél fogva nekünk is egyesülés, tanulás és testvéri egyetértéssel kell helyzetünk tudatára ébredni, mert csak úgy követelhetjük ezer és százezer ajakkal emberi jogainkat és helyzetünknek javítását törvényhozásilag..." (Szentesi Lap, 1894. május 24.) Labádi Lajos

<<< Vissza