Burián Lajos azon jeles személyiségeink közé tartozik, aki nem városunk szülötte ugyan, de maradandót alkotó munkássága révén neve egybeforrt Szentesével. Ennek elismeréseként 1945 óta utca viseli nevét, mégis méltatlanul keveset tudunk róla. Születésének 160. évfordulóján idézzük fel életútjának főbb állomásait. Kecskeméten született 1844. május 15-én; szülei Burián István nemes Nagy Terézia. A Boros családhoz fűződő rokoni kapcsolat révén került Szentesre. (Boros Sámuel főbíró-polgármester második felesége Burián Mária volt; házasságukból gyermek nem született.) Boros Sámuel 1866 végén bekövetkezett halála után az egyik örököse Burián Lajos lett, aki a Boros-féle házat is megkapta (ma Hajdú Lajos u. 1.). A jogi tanulmányokat folytató ifjút 1868-ban városi ügyészsegéddé választották. 1870 nyarán sikeres ügyvédi vizsgát tett. Alig 28 éves, amikor 1872 májusában elnyerte a tiszti főügyészi állást, mely tisztséget 1893-ig folyamatosan viselte. Széleskörű jogi ismereteivel hasznosan segítette Kristó Nagy István, Balogh János és Sarkadi Nagy Mihály polgármesterek városépítő munkáját. A tehetséges, jóvágású fiatalember 1876-ban feleségül vette Kiss Idát, Kiss Pál református lelkész leányát, Kiss Bálint neves esperesünk unokáját. 1878-ban városi képviselővé választották; ettől kezdve negyven éven keresztül tagja maradt a város parlamentjének. Az 1891. évi botrányos polgármester választás alkalmával Burián a "mindenható vármegyével" szemben a város jogait védő ún. "városi-párt" mellett foglalt állást, s ezzel nagy népszerűségre tett szert. A törvénytelen eszközökkel polgármesterré választott dr. Tasnády Antalt a közgyűlés 1892 nyarán felfüggesztette állásából, s a polgármesteri teendők ellátását Burián Lajosra bízta. Tasnády végleges elmozdítása után - 1893 szeptemberében - Buriánt közfelkiáltással a város polgármesterévé választották. A Szentesi Lap az eseményt egy új korszak beköszöntéseként értékelte. "A törvényesség és a jogrend - írta a lap -, melyet két évvel ezelőtt száműzött a közgyűlési teremből a szuronyokra támaszkodó önkény és erőszak, most tért vissza teljes mértékben, midőn az új polgármester személyében az a férfiú került végérvényesen a város élére, akit az osztatlan közbizalom arra méltónak ítélt...Burián Lajos polgármesterségének korszaka - jósolta a tudósító - az alkotások korszaka lesz." A kortárs sejtése beigazolódott. Burián hivatali ideje alatt kezdődött el a kórház bővítése, a Felsőpárton felépült a városi kisdedóvoda, elkészíttette az új városháza terveit, s ő kezdeményezte a villanyvilágítás bevezetését. A városiasodást szolgáló alkotások meghaladták a költségvetési kereteket, hitelek felvételét tették szükségessé. Ez a tény lehetőséget adott a vármegyének a polgármester és a szentesi tisztikar elleni fellépésre. Vadnay Andor főispán 1895-ben "könnyelmű és szabálytalan" költekezés címén fegyelmi vizsgálatot indított Burián Lajos és 14 tisztviselőtársa ellenen. A város oly módon fejezte ki tiltakozását, hogy 1896 májusában elsöprő többséggel ismét Burián Lajost választották meg polgármesterré. A sikert azonban beárnyékolta az a körülmény, hogy a polgármester és a tisztikar ellen még mindig folyt az előző évben indított fegyelmi vizsgálat. 1896 júliusában végre megszületett az ítélet. A legfőbb vádpontban - túlméretezett hitelfelvételek - vétkesnek mondták ki a tanács tagjainak többségét. Burián Lajos polgármestert 500 forint (a maximálisan kiszabható legnagyobb összeg) pénzbírsággal sújtották, aki fellebbezést nyújtott be a belügyminiszterhez az elmarasztaló végzése ellen. Utóbb kiderült, hogy nem kellett volna. A belügyminiszter ugyanis a polgármestert vétkesnek találta, és pénzbírság helyett hivatalvesztéssel büntette. A személye elleni hajszát valójában függetlenségi 48-as pártállásának köszönhette, továbbá annak, hogy pártja 1895-ben őt akarta jelölni az alispáni tisztségre. A fegyelmi eljárással a megye ezt sikeresen megakadályozta. Félreállítását követően ügyvédi irodát nyitott, s hamarosan a legkeresettebb ügyvédek között tartották számon. Nem hagyott fel a közéleti szerepléssel sem: folyamatosan tagja maradt a megyei és városi képviselő-testületnek, 1898-1900 között a református egyház főgondnoka, több társadalmi egyesület ügyésze, 1901-től 1918-ig (kis megszakításokkal) az I. 48-es Népkör elnöke. 1902-ben és 1908-ben pártja ismét őt szerette volna polgármesterré választatni, de magas kora miatt elhárította a jelölést. 1914 júniusában ő fogadta a Szentesre látogató gróf Károlyi Mihály függetlenségi pártelnököt. 1917 szeptemberében IV. Károly király - több szentesi vezető politikussal együtt - a II. osztályú polgári hadiérdemkereszttel tüntette ki. Az 1918-as őszirózsás forradalom győzelmekor azok között találjuk, akik sürgették a forradalmi kormány elismerését. 1918. november 1-jén a helyi Nemzeti Tanács ideiglenes végrehajtó bizottságának elnökévé választották, bár utóbb - eddig ismeretlen okból - nem erősítették meg tisztségében. 1921. március 23-án bekövetkezett halálakor a városi közgyűlés jegyzőkönyvileg méltatta érdemeit. Az Alföldi Újság pedig így búcsúztatta: "Márciusban ment el tőlünk, kinek lelkét a márciusi szabadság szellője lengte át. Gyönyörű szép, harmonikus egész volt az élete. Nem vegyült bele egyetlen disszonáns hang sem. Nevét címek nem ékesítették, és ez tette a nevét nemessé. Mert hisz lehetett volna ő is csúszó-mászó. Polgár volt; igaz, becsületes polgára hazájának, városának. Benne egyesült mindaz a nemes tulajdonság, amit ez a fogalom: "magyar polgár" kifejez. A szabadságot szerette, Kossuth Lajos eszméi lelkesítették. A független és szabad magyar haza volt minden szépért lelkesülő örökifjú lelkének ideálja. Ezekért a gyönyörűséges eszmékért küzdött önzetlenül, kitartóan és megtántorodás nélkül... Igaz ember költözött el Szentes polgárai közül. Burián Lajost nemcsak előkelő családja, de Szentes mindenegyes polgára igaz érzéssel gyászolja." Labádi Lajos

<<< Vissza