Képünkön: Dobovszky József István szentesi építész terve Régi igény volt Szentesen, hogy az egyre terebélyesedő város északi részén, a Felsőpártnak nevezett városrészben is épüljön református templom. Először az 1800-as évek elején vetődött föl komolyan a kérdés, összefüggésben a központban tervezett új templom ügyével. Többen azon a nézeten voltak, hogy a főtéri régi templomot elegendő lenne csak kibővíteni, az új templomot pedig a központtól távolabb, az akkori sóház mellett (a mai Termál Gyógyfürdő telkén) kellene felépíteni. Utóbb mégis a főtéren épült fel a jelenlegi nagytemplom 1808-1826 között. Hosszú szünet után az egyház presbitériuma 1871 tavaszán ismét foglalkozott a kérdéssel, s gyűjtést indított a felsőpárti templom építésére. Csukás Benjamin főgondnoknak sikerült elérnie azt is, hogy az adományok mellett a sírboltokból befolyó jövedelmet a templomalap gyarapítására fordítsák. Az eredményesen induló gyűjtés az 1880-as évekre elakadt. Futó Zoltán volt temesvári lelkész élesztette fel az ügyet, aki 1898-ban érkezett Szentesre, s több más alkotás mellett a felsőpárti templom építésének is szorgalmazójává vált. Előterjesztése nyomán 1909. október 31-én – Kálvin János születésének 400 éves évfordulóján – a presbitérium egyhangúlag kimondta, hogy: „A mai, reánk nézve sokszorosan nagy ünnepnapnak emlékezetesebbé és magasztosabbá tételére a felsőpárti új templom építésének előmunkálataihoz hozzákezd, megbízza az elnökséget, foglalkozzon az ügy megvalósításának kérdésével, készítsen egy tervezetet, mely szerint az új templom mielőbbi felállítása lehetővé tétessék, s véleményes javaslatát terjessze be az egyháztanács elé."  Az építés ügye 1912 elején felgyorsult. A február 19-én tartott presbiteri gyűlésen Futó Zoltán jelentette, hogy a templomalapba 85 000 korona gyűlt össze, el-érkezett az ideje az építkezés megkezdésének. Ismertette 801 felsőpárti lakos beadványát, akik azt kérvényezték, hogy az új templom a központi nagytemplomtól távol, lehetőleg a Jókai és Vörösmarty utca környékén épüljön. Egy hónap elteltével már arról számolt be, hogy a templom és paplak céljára megvásárolták néhai Dunás Varga János és Turák Imre Jókai utca 57. és 59. számú ingatlanait. A presbitérium kimondta, hogy az építkezést még ebben az évben el kell kezdeni, hogy a templom 1913 tavaszára átadható legyen. Meghatározták azt is, hogy az építmény 30 m hosszú és 16 m széles legyen, s legalább 1000 ember befogadására legyen alkalmas. Futó Zoltán Magyar Ede országos hírű, nagytehetségű szegedi építészt kérte fel a tervek elkészítésére. Május elején azonban tragikus hír érkezett: az alig 35 éves Magyar Ede 1912. május 5-én öngyilkosságot követett el. A presbitérium ekkor pályázat kiírása mellett döntött, amelyek elbírálására felkérte Kálló Gyula, Cseuz Béla és Komáromy Lajos helyi mérnököket, Zolnay Béla egyházmegyei mérnököt, valamint Regdon Géza és Alt Miksa államépítészeti mérnököket.  Június végéig 4 pályázótól 10 terv érkezett, ebből hatot Dobovszky József István szentesi építész (a központi katolikus iskola és a járásbíróság tervezője) készített. A szakértők Dobovszky 3. számú tervét és Wagner József csabai építész tervét találták legjobbnak. A helyi építész pályaművéről (mely az 1906-ban készített dévai református templom pályadíjas tervének átdolgozása lehetett) a következő véleményt írták: „Igen tetszetős külső és belső kiképzést mutató terv, praktikus, centrális alaprajzzal. Az alaprajz négyszög alakú főhajót mutat két oldalhajóval, a főtengelyben egy toronnyal s a hátsó, félkör alakú apsisba helyezett szó-székkel és úrasztallal. Azonban – véleményezi a bizottság – amennyiben a tervben csak 350 ülőhely van tervezve, elfogadás esetén utasítandó a tervező, hogy az egészet 700 ülő és 300 állóhelynek megfelelően nagyobbítsa meg, miután azt az építési hely nagysága megengedi s a költségek tekintetében sem mutatkozik nehézség. A valószínű építési költség a tervező szerint 63 190 korona, a bizottság szerint 64 800 korona. Az átdolgozásnál a nagyobbítást a mostani szélesség meg-tartása mellett a hosszirányban való megnyújtás által ajánlja a bizottság, mely a külső kinézést határozottan előnyösebbé tenné.” Az egyháztanács egyik tervet sem fogadta el, hanem felkérte Dobovszkyt és Wagnert pályamunkáik átdolgozására. A csabai építész a határidő rövidsége miatt nem tett eleget a felkérésnek. Dobovszky módosított tervét a szakértők 1912. július végén véleményezték, ismét javasolva néhány változtatást. Ezek közül a leglényegesebb az épület elhelyezésére vonatkozott. A tervben a torony a Vörösmarty utcára nézett volna, ehelyett a bíráló mérnökök azt ajánlották, hogy a templom tengelye a Jókai és Vörösmarty utcák által képzett sarok felező vonalába állíttassék. A tervben szereplő kerek ablakokat mindenütt csúcsíves ablakra javasolták cserélni, továbbá a tornyon az órák körüli díszítő részt soknak találták, helyette egyszerűbb csúcsíves keretet ajánlottak. Végezetül a gőzfűtést légfűtésre tanácsolták átdolgozni. Ezek-kel a módosításokkal az egyháztanács elfogadta kivitelezésre Dobovszky József István tervét, felkérve őt a művezetői teendők ellátására.  Labádi Lajos

<<< Vissza