Képünkön: Az 1939-ben épült hangár mögött, a ‘43-ban elkészült repülőotthon parancsnoki épülete látható. (Pap László archív) Augusztus 2-án, és a hónap utolsó vasárnapjának délutánján újból, a tiszta égbolton egy tündöklő fénypont, egy ezüstcsillag, akár egy nappal is látható üstökös mutatta meg önmagát. Ahogyan a csillogó mag haladt délről északra a nyugati égbolton úgy növekedett, majd változott vékony szalaggá a csóva. Amikorra szem elöl veszett az üstökös magja, addigra a mindinkább hullámosodó fehér csíkkal osztotta ketté a Szentesről látható égboltot nyugati és keleti féltekére. Ez az égi graffiti volt a kondenzcsík. Még alig alkonyodott, amikor a jól értesültek már tudni vélték, hogy a méltóságos nyugalommal, csendben úszó fénypont nem volt egyéb, mint egy 8–10 ezer méter magasan, zavartalanul utazó angolszász felderítőgép, amely Szabadka–Kecskemét–Ungvár vonalon repült.  Az első repülő üzemnapot március 4-én tartották. A téli elméleti oktatás sikeresen véget ért, és a húsz kezdő növendék most már alávethette magát a gyakorlat próbájának. Az egyesületi tagok minden hét szombat délutánját és az egész vasárnapot a repülőtéren töltötték, és zavartalanul folytatták azt a nyári „keret” táborok időszakában is. Csak így lehetséges a folyamatos képzés biztosítása, mert az esős és erős széllel járó hétvégek kiesnek a gyakorlati repülés lehetőségéből, ami a tervezett feladatok végrehajtását nehezíti. A kiképzést 13 géppel tudták végezni, közötte a legegyszerűbb siklógéptől a legkorszerűbb teljesítmény repülőgépekig. Az új módszer lényege volt, hogy hetenként négy napon repültek és a tagságot négy csoportra osztották, így hetenként többször is sor kerülhetett mindenkire a kijelölt repülési napján. A pilótaotthon készültségi foka a tavasz végére azt mutatta, hogy a nyári táborok idejére már be tudja fogadni a növendékeket. A képzésre és pihenésre szánt épületek szórakozási- és játéklehetőséget tudtak évközben is teremteni az egyesületi tagoknak.  Békéscsabán áprilisban a gyulai út mellett elkészült a repülőtér és az első két gép. A 27-i avatásra, a bemutató repülésre meghívták a szentesieket, mi több Massányi Sándort, a szentesiek főoktatóját kérték fel az első fölszállás bemutatására. Mind a Tücsök, mind a Vöcsök kiválóan repült és a gép építőit, akárcsak Manó bácsit – ez volt Massányi Sándor, a kitűnő oktató és pilóta beceneve – óriási tapssal jutalmazta a sokezres nézősereg.  Pusztai János

<<< Vissza