Kilencvenéves templom (II.) A magyaros szecessziós stílusjegyeket hordozó felsőpárti református templom részlettervei 1912 augusztusában elkészültek, s kiírták a pályázatot a kiviteli munkákra. A presbitérium kedvezőtlennek ítélte a beérkezett ajánlatokat, ezért megismételte a pályázati kiírást. Az építési munkákat Oláh Lajos szentesi építőmester és téglagyáros, az asztalos, lakatos, üveges, mázoló és berendezési munkákat pedig Szathmári Pál szentesi asztalosmester nyerte el. Az építkezés 1912. szeptember 17-én vette kezdetét. A tartós esőzés miatt a munka igen lassan haladt. Az év végéig a lelkészlak tető alá került, de a templomnak csak az alapjait sikerült lerakni. A falak már álltak, amikor 1913. május 12-én megtartották az alapkő-letételi ünnepséget. Az alapkövet a 42 méter magasságúra tervezett torony aljában, a templom főbejáratánál helyezték el. Az ünnepi beszédet Futó Zoltán esperes, az imát Böszörményi Jenő, az új templom első lelkésze tartotta. A papi lakás júliusra elkészült, de a templom őszre tervezett átadását el kellett halasztani. A torony tetejére 1913. augusztus 24-én tették fel az aranyozott gombot, kakast és csillagot. A korabeli feljegyzések szerint, a munkát végző Berta Gyula bádogos az árbóc tetején három pohár bort ürített a király, a haza és a szentesi református egyház üdvére. Az építkezés még tartott, amikor elkészültek az új templom harangjai és egyéb berendezési tárgyai. A 17 mázsás nagyharangot a Zsoldos család, a 7 mázsás középső harangot a Mátéffy és Csúcs család, a 4,5 mázsás kis harangot özv. Horváth Jánosné született Kristó Nagy Eszter adományozta az egyháznak. Mindhárom Szlezák László budapesti öntőműhelyében készült; felhúzásukra 1914. március 7-én került sor. Az úrasztali felszereléseket (két darab díszes, ezüst serleget, egy úrvacsorai ezüst keresztelőkancsót) özv. Nagy Imréné és gyermekei készíttették. Szlezák László harangöntő is küldött egy gyönyörű ezüst serleget, Sinóros Szabó Sándorné pedig díszes úrasztali terítőt ajándékozott. Az új templom színes ablakainak elkészíttetéséhez az egyháztanács a hívek áldozatkészségét kérte. Felhívást intézett a gyülekezet tagjaihoz, hogy elhunyt szeretteik emlékére, vagy a maguk emlékezetének megörökítésére készíttessenek egy-egy díszes templomi ablakot. A világító számlapos toronyórát a hagyománynak megfelelően a város ajándékozta az egyháznak. A templomszentelés látványos külsőségek közt ment végbe 1914. május 24-én. A szertartást végző díszvendég dr. Baltazár Dezső tiszántúli egyházkerületi püspök volt; delegációk érkeztek az ország minden részéből. Az ünnepi alkalomból Untermüller Ernő színes képeslapokat jelentetett meg az új templom külsejéről és belsejéről. A presbitérium a zárkő ünnepélyes letételét a felszentelés utánra halasztotta, elsősorban azért, hogy a templom építésének történetét tartalmazó díszokmányba a felszentelés lefolyását is megörökíthessék. Az I. világháború kitörése miatt azonban erre már nem kerülhetett sor. 1917-ben a templom harangjait hadi célra lefoglalták. Ezek pótlására 1921-ben öntettek egy 7 mázsás harangot, amely jelenleg is megvan. Az orgonát a pécsi Angster cég készítette 1928-ban (13 fő és 11 mellékváltozatú, légnyomatú, csőrendszerű). 1944 októberében belövés érte a templom homlokzatát és tetőzetét. A háborús károk kijavítása több lépésben 1954-ig tartott. Ennek során a torony alsó kerek mozaik ablakát üvegezés helyett bebádogozták. 1957-ben a torony csúcsán lévő gömb a csillaggal és szélkakassal együtt leesett. A javítás során a szélkakas lemaradt a csillag árbócáról, azt a debreceni református kollégium gyűjteményében helyezték el. A templom utolsó tatarozására 1994-ben került sor. A belsejét ekkor az eredeti világoskék és világossárga színek elhagyásával színtelenre festették. Labádi Lajos

<<< Vissza