Jómódú gazdálkodó család leszármazottja. Szentesen született 1854. május 25-én; szülei Lakos János gazdálkodó és Sarkadi Nagy Mária. Elemi iskoláit és a gimnáziumot szülővárosában végezte, majd jogot tanult. Az ügyvédi diploma megszerzése után Csongrád vármegye szolgálatába lépett. 1883-1892 között megyei aljegyző, árvaszéki ülnök, majd helyettes árvaszéki elnök. 1885-ben virilis jogon - mint a legtöbb adót fizető polgárok egyike - tagja lett a városi képviselő-testületnek. Képviselői stallumát 1912-ig megőrizte; tagja és elnöke volt a jogügyi bizottságnak, a városi iskolaszéknek, a szállodaépítő- és a vasútügyi bizottságoknak. 1892-ben lemondott megyei hivataláról és ügyvédi irodát nyitott. Megromlott házassága miatt 1894-ben elvált addigi feleségétől (Csífi Zsuzsannától), és nőül vette Kalpagos Szabó Zsuzsannát (ifj. Kalpagos Szabó Bálint gazdálkodó özvegyét). Gyermeke egyik házasságából sem született. 1896-ban helyettes városi főjegyzővé választották. Burián Lajos elmozdítása után megpályázta a hónapok óta üresen lévő polgármesteri állást. A "megyei párt" hívének számított, de távol tartotta magát a pártharcoktól, s mint szorgalmas tisztviselő, bizonyos fokig élvezte a többségben lévő függetlenségi 48-as ellenzék szimpátiáját is. Bizonyította ezt, hogy az ellenzék őt szemelte ki a városi főügyészi állásra. Esélyeit növelték rendkívül kiterjedt családi és személyi összeköttetései. Az 1897. február 18-án megtartott tisztújításon dr. Filó Tihamér 48-as jelölt ellenében - 90:86 szavazati aránnyal - a város polgármesterévé választották. A némi meglepetést okozó eredményt értékelve a Szentesi Lap megállapította, hogy a választásnál nem az ellenzék bukott el, hanem dr. Lakos Imre aratott személyes győzelmet. Székfoglalójában ígéretet tett a közéleti békesség helyreállítására, elnyerve ezzel a 48-as ellenzék támogatását. A városfejlesztés terén Burián Lajos nyomdokain haladt. Polgármestersége idején számos ártézi kutat fúrtak, folytatódott a belterületi műutak kiépítése; 1898-ban megtörtént a villanyvilágítás próbaüzeme és az első állandó telefonállomások beállítása. 1897-1899 között felépült a Petőfi Szálló (benne a színházteremmel) és a Központi Takarékpénztár bérpalotája, amelyben 1900-ban megnyílt a Központi Szálloda. (Az épület a Kossuth tér 5. sz. alatti "Fehér-ház" telkén állt.) Megkezdődött a Városi Villanytelep és a vármegyének átadott kórház új épületeinek építése. A kortársak szemében a Petőfi Szálló összeforrt Lakos polgármester személyével, nem alaptalanul. Részt vett a benyújtott pályamunkák zsűrizésében, a megvalósult terv kiválasztásában, az építési költségek előteremtésében. Ő tette le az impozáns saroképület alapkövét 1897. aug. 2-án. A Kossuth utcai szárny zárkövének elhelyezésekor (1898. okt. 22-én) Lakos polgármester jelentette be, hogy e magyaros stílusú építményt a legmagyarabb költőről Petőfi Szállóra keresztelik. Említést érdemel, hogy Lakos Imre 1899. júl. 30-án nagysikerű emlékbeszédet tartott Petőfi Sándor halálának 50. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi díszközgyűlésen. Megemlékezésének szövege nyomtatásban is megjelent. A városi képviselő-testület ekkor mondta ki, hogy az Úri utcát Petőfi Sándor utcára keresztelik át. Lakos polgármester kezdeti népszerűsége 1899 folyamán erősen megcsappant. Ellentmondást nem tűrő, erőszakos munkastílusa miatt heves hírlapi támadások indultak ellene. Különösen a Csongrád megyei Ellenzék támadta, panamázással, hatalommal való visszaéléssel stb. vádolva. (1899 őszén fegyelmi vizsgálat indult ellene és Novobáczky Győző gazdasági tanácsnok ellen, amely 1901 végéig elhúzódott, de felmentéssel zárult.) Szigorú hatósági intézkedéseivel, és a munkásszervezetek létrehozása elleni sorozatos fellépésével a helyi munkásságot is maga ellen hangolta. 1899 tavaszán például nem engedélyezte a szentesi munkásnők által bejelentett népgyűlést. Elutasító határozatát többek között azzal az elhíresült kijelentéssel indokolta, hogy a "nőknek főzőkanál és orsó való, nem pedig a politika". A személyével szemben kialakult ellenérzéseket igazolja, hogy az 1902. évi tisztújításon egyik párt sem támogatta újraválasztását, s a megpályázott főügyészi állást sem sikerült elnyernie. Hivatalát elvesztve, ismét megnyitotta ügyvédi irodáját. 1906-ban rövid ideig (négy hónapig) a Csongrád Megyei Hírlap szerkesztője volt. 1912-ben elköltözött szülővárosából. A Hajdú-Bihar megyei Földes községben telepedett le, ahol ügyvédi gyakorlatot folytatott, és a helyi Hangya Szövetkezet igazgatójaként működött. Földesen hunyt el 1925. május 11-én. Az Alföldi Újság kiemelte, hogy: "Polgármestersége alatt óriási tevékenységet fejtett ki. Kora reggeltől késő estig zakatolt az írógép az akkor még a vármegyeházán - az akkori alispáni lakásban - lévő polgármesteri hivatalban. Akárhány tisztviselő munkáját elvégezte az előadó helyett. Nyers, nyakas kálvinista jelleme, puritán becsületessége s meggyőződéséhez körömszakadtáig való ragaszkodása sok politikai ellenfelet szerzett neki, míg szűkebb baráti körében éppen az ő puritán jelleme s hajthatatlan meggyőződése volt az, ami általános megbecsülést és szeretetet váltott ki. Élete utolsó szakaszában elköltözött Szentesről s Földesen telepedett meg, hol Cincinatusként maga munkálva szőlejét, tovább folytatta az ügyvédkedést. Nyers, darabos modora melegen érző szívet takart, mely minden nemesért és szépért megnyilatkozott. Sírja felett mi szentesiek elmondhatjuk: Egy derék, jó ember nyugszik itt!" 1932-ben utcát neveztek el róla Szentesen. Labádi Lajos

<<< Vissza