Képünkön: A "Hősök erdeje" (Fotó: Vidovics Ferenc)
Az első világháborút követően - 1921. január 24-én - Szentes város képviselő-testülete
határozatot hozott a háborúban elesett szentesi hősök emlékének megörökítéséről.
Kimondták többek között az elesettek nevének összegyűjtését és jegyzőkönyvbe
foglalását, egy maradandó emlékmű felállítását, továbbá a "Hősök
erdejének" megvalósítását. Ez utóbbit dr. Vajda Antal ügyvéd, városi
képviselő, az Alföldi Újság szerkesztője kezdeményezte, aki tartalékos
hadnagyként maga is végigküzdötte a világháborút. Indítványának lényege
az volt, hogy egy alkalmas területen annyi fát ültessenek, ahányan elestek
a háborúban, s folyamatosan pótolják, ha valamelyik fa kipusztulna.
Az Erzsébet téren felállított I. világháborús emlékművet 1926. november
7-én ünnepélyesen leleplezték, de a Hősök erdejének létesítése elmaradt.
Dr. Vajda Antal 1931. december elején meginterpellálta a polgármestert
az ügyben, aki az 1932. január 22-én tartott közgyűlésen ígéretet tett
arra, hogy még a tavasz folyamán megteszi a szükséges intézkedéseket a
Hősök erdejének megvalósítására.
Dr. Négyesi Imre polgármester, tartalékos százados tartotta szavát. Első
lépésként az Alsórét-Újtelep nevű városrészben, az épülő huszárlaktanya
szomszédságában elterülő ún. Joó Károly-féle földekből kihasíttatott 13
katasztrális holdat a tervezett emlékhely számára. Ezt követően - 1932.
júl. 16-án - levélben fordult a M. Kir. Földművelésügyi Minisztérium Kertészeti
Osztályához, segítséget kérve a Hősök erdeje szakszerű megvalósítási tervének
díjtalan elkészítéséhez. Beadványában elmondta, hogy a természeti létesítménnyel
a mintegy 1200 szentesi hősi halott emlékét szeretnék megörökíteni. "Ezen
területen - írta a polgármester - a Hősök erdeje létesítését folyó év
őszén szándékozom végrehajtani, és a területre mintegy 1200 db mocsári
tölgycsemetét óhajtok ültetni főnövény gyanánt, amely fák mindegyike egy-egy
hősi halott emlékét őrizné, és a fákat a hősi halottak hozzátartozói,
ezeknek hiányában iskolai növendékek gondoznák városi utasítás mellett
és felügyelet alatt. Az erdő területét utakkal és esetleg kisebb parkszerű
létesítményekkel kívánnám ellátni, hogy az majdan sétány gyanánt, különböző
hazafias ünnepségek megtartására is, továbbá a Madarak és fák napjának
ünnepségi helyéül is alkalmas legyen."
A földművelésügyi miniszter méltányolta a szentesi polgármester kérelmét,
és a szóban forgó terv elkészítésével megbízta Ormos Imre okleveles műkertészt,
a Budapesti M. Kir. Kertészeti Tanintézet kerttervezési előadóját. A jeles
szakember 1932. szeptember végén Szentesre látogatott, s a kijelölt terület
megtekintése után elkészítette a Hősök erdeje (Hősök ligete) műkertészeti
tervét. A minden részletre kiterjedő (fafajták leírása, fák elhelyezése,
díszcserjék, gyep, sétányok jelölése) tervrajz és műleírás október 22-én
érkezett meg Szentesre. Ebben Ormos Imre a következő díszfák ültetését
javasolta: 1043 db tölgyfa (Quercus pedunculata), 178 db ezüsthárs (Tilia
tomentosa), újabb 8 db tölgyfa (nagyobb példányok), 45 db jegenyenyár
(Populus nigra pyramidalis) és 45 db egyéb díszfák, mint pl. szilfa (Ulmus
campestris) és különféle nyárfák (Populus alba, Populus tremula).
Ormos Imre terve nagy sikert aratott Szentesen; azt változtatás nélkül
elfogadták. Négyesi polgármester nyomban utasította Cseuz Béla városi
főmérnököt és Matyó Sándor városi főkertészt, hogy a Hősök erdejének kijelölési
munkálatait kezdjék meg. Az előkészítő munka november végére elkészült,
de a faültetés átcsúszott a következő év tavaszára. A fásítás 1933. június
végén fejeződött be. A megvalósult Hősök erdeje az alábbi fafajtákat tartalmazta:
1015 db tölgyfa, 186 db hársfa, 22 db platánfa és 9500 db maclura (vadnarancs
sövény), továbbá 1068 db cseresznyefa, köztes ültetésre.
1939-ben a frissen telepített erdő veszélybe került. A szomszédos lovassági
laktanya bővítése kapcsán ugyanis a laktanya parancsnoksága kérte átengedni
az erdő területét honvédségi célra. A képviselő-testület kegyeleti okokra
hivatkozva ezt megtagadta, így a Hősök erdeje megmenekült, s hamarosan
elérheti - remélhetőleg megújulva és megszépülve - 75. életévét.
Labádi Lajos
|
