 Képünkön:
Ábrányi Lajos: Ifj. Bartha János portréja (1898)
1988-ban újból bekerült a helyi köztudatba a már-már elfeledett ifj.
Bartha János neve. Ettől kezdve ugyanis ismét Ő lett a névadója az általa
alapított Kertészeti Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetnek. A
keresztelő kapcsán dr. Barta László levéltár-igazgató felvázolta a nemes
adományozó életútját; közéleti munkásságáról megemlékeztünk a Szentesi
életrajzi évfordulók 1989. évi füzetében, amely utóbb az iskola évkönyvében
is olvasható volt. Azóta eltelt másfél évtized, tehát ildomos, hogy a
175 éves születési évforduló kapcsán felfrissítsük az ifj. Bartha Jánosról
szóló ismereteinket.
Jómódú hódmezővásárhelyi földműves családban született 1829. június 19-én;
édesapja Bartha Sámuel, édesanyja Máté Sára. Elemi iskoláit és a gimnázium
alsóbb osztályait szülővárosában végezte, majd apja mellett gazdálkodott.
1855-ben házasság révén került Szentesre, nőül véve egy tekintélyes polgár,
Tóth Dániel leányát, Tóth Krisztinát.
A közügyek iránt kezdettől fogva élénk érdeklődést tanúsított. Az 1867.
évi kiegyezés után kibontakozott helyi közéleti küzdelmek során az ún.
"néppárt"-hoz csatlakozott, amely a rendezett tanácsú városi
jogállás helyreállításáért, a vármegye mindenható hatalmának megtöréséért,
valamint az értelmiségi és legvagyonosabb elemek önkormányzatban érvényesülő
túlsúlyának visszaszorításáért szállt síkra. A párt egyik vezéreként -
a "népfenség" eszménye alapján - meggyőződéssel hirdette a nép
alsóbb osztályainak hivatását az igazgatásra.
A személye iránti közbizalom megnyilvánulásaként, 1869-ben az országgyűlési
választásokat lebonyolító Szentesi Központi Választmány elnökévé választották.
Amint ismeretes, a szentesi mandátumot az emigrációban élő Kossuth Lajos
nyerte el, aki ifj. Bartha Jánoshoz címzett levélben mondott köszönetet
a bizalomért. A pótválasztás során a 48-as jelöltre (László Imre) szavazók
között találjuk, aki fölényes győzelmet aratott.
Közéleti működése az elkövetkező években is rendkívül sokirányú volt:
folyamatosan tagja a városi képviselő-testületnek és a vármegyei törvényhatósági
bizottságnak, 1870-ben alapító tagja és első elnöke a Szentesi Gazdasági,
Kereskedelmi és Bizományi Hitelintézetnek (amely 1874-től Szentes Vidéki
Takarékpénztár néven folytatta működését), 1871-től a Szentesi Polgári
Olvasókör alelnöke, 1873-ban kezdeményezője és ideiglenes elnöke a Szentesi
Polgári, Iparos és Gazdasági Körnek, 1874-1879 között a református egyház
főgondnoka.
Városi képviselőként szívén viselte a helyi oktatásügy fejlesztését. Ezt
jelzi, hogy 1890 tavaszán a gimnázium javára egy 1000 forintos, a polgári
leányiskola javára pedig egy 500 forintos alapítványt tett a maga és felesége
nevében. Folyamatosan szorgalmazta a gimnáziumi oktatás mellett a korszerű
gazdaképzés megszervezését, ezirányú törekvésével azonban mindannyiszor
kisebbségben maradt. A kudarc nemes elhatározásra sarkallta. 1890 szeptemberében
nejével együtt végrendeletet készített, amelyben számottevő vagyonuk nagyobbik
részét a városnak adományozták. A fábiánsebestyéni birtokukat - 147 katasztrális
hold föld, tanya, gazdasági épületek, mintegy 50 ezer forintnyi értékben
- egy város által létesítendő gazdasági iskola felállítására szánták,
azzal a kikötéssel, hogy az alapítvány örök időkre ifj. Bartha János nevét
viselje. A Serkorcsma utcai városi házukat pedig (ma Arany János u. 10.
sz.) - amelynek értéke 15 ezer forint körül mozgott - egy női ipariskola
alapítására ajánlották fel.
Bartha János még a végrendelkezés évében, 1890. december 4-én agyszélhűdés
következtében elhunyt. Egyik tisztelője, Sima Ferenc így búcsúztatta a
Szentesi Lap hasábjain: "Míg élt, egyik első rangú polgára volt városunknak.
A közelmúltban már nem vett tevékeny részt sem megyei, sem városi, sem
egyházi közéletünkben, de egy pár évtizeddel ezelőtt azon közbizalom folytán,
mely nevét környezé, egyik elsőrangú szerepvivője volt közéletünknek...Egyéniségében
nem volt ugyan meg a közéleti embereket legtöbbször jellemző szívélyesség
és figyelem mások iránt, s ezért őt, mint kissé hideg és állásának, sorsának
előnyeit mindig kiemelni kívánó embert, soha nem környezte a teljes népszerűség
varázsa; de a tisztelet és közbecsülés nem hagyta el nevét egy percre
sem. Mert puritán jellem és tiszta szándék vezérelte minden tevékenységét.
S most, midőn ő már örökre eltávozott körünkből, neve jobban felragyog,
mint valaha. S emlékét Szentes város összközönségének tisztelete és kegyelete
veszi körül míg Szentesen kő kövön fog maradni...Közjótékonyságával emelt
magának soha el nem porladó emlékoszlopot, melyet, még Szentesen emberek
élnek, nem fog ledönteni az idők semmiféle vihara...Örökösévé tette a
várost, és ezzel nevét örökké ragyogó betűkkel véste be Szentes város
történelmének lapjaira..."
A város kegyeletből 1898-ban megfestette a nemes adományozók arcképeit,
Bartha Jánosról pedig 1906-ban utcát neveztek el (ma Arany János u.).
Az Ő adományuk képezte az alapját az 1940. nov. 18-án megnyílt Szentesi
M. Kir. Téli Gazdasági Iskola és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomásnak,
amely 1943-1946 között ifj. Bartha János nevét viselte. Utóbb a nagylelkű
házaspár emléke feledésbe merült. Szerencsére nem véglegesen, hiszen mint
utaltunk rá, 1988. április 1-től a Kertészeti Szakközépiskola és Szakmunkásképző
Intézet ismét Bartha János nevét viseli.
Labádi Lajos
|
