A város első vasútvonala 1887-ben nyílt meg Szentes és Kunszentmárton között, amelyet hamarosan követtek a hódmezővásárhelyi (1893) és a csongrádi (1906) szárnyvonalak. Az 1887-ben épült egyszerű, kétszintes indóház a megnövekedett forgalom következtében igen hamar szűknek bizonyult. 1906-tól folyamatosan napirenden volt az állomás kibővítésének kérdése. A MÁV Igazgatóság 1913-ban elkészíttette a részletes bővítési terveket, de a megvalósítást elsodorta az I. világháború. Az ügy 1927 elején kimozdult a holtpontról. A MÁV komoly ajánlatot tett Szentes motoros központtá történő fejlesztésére, mely tartalmazta a kis állomás pályaudvarrá való bővítését is. A város vasútügyi bizottsága február 18-án vitatta meg a bemutatott terveket, s elfogadta a kedvező ajánlatot. A Szentesi Hírlap az alábbiakban számolt be a tárgyalások eredményéről: "A MÁV a szentesi állomás épületét kibővítteti és a legmodernebbül átalakíttatja. A tervezet szerint az állomás épülete 27 méterrel fog bővülni, vagyis 5 méter híján kétszer akkora lesz, mint a mostani épület. Az állomás kibővítése két oldalon történik. A város felőli részén egy hatalmas előcsarnok épül, a szegedi nagyállomás mintájára. Abban helyezik el a pénztárakat. Az előcsarnokból folyosók vezetnek a váró- és éttermekhez, az irodákhoz és az árupénztárhoz. Az új állomásépületből 44 méter emeletes lesz, ahol a különböző osztályú váró- és éttermek lesznek a legmodernebbül berendezve. Az állomást nagyvárosi mintára építik ki." A tervek szerint építeni fognak egy nagy javítóműhelyt, megfelelő motorgarázst és vontatótelepet, továbbá egy nagyobb lakóépületet a kezelő személyzet elhelyezésére. A motorgarázs építése 1927 szeptemberében megkezdődött. Terveit Jemnitz E. Zsigmond főmérnök budapesti tervezőirodája készítette. A garázs mintegy 50x40 méter, kb. 2000 m2 alapterületű, monolit vasbeton szerkezetű, a vele egybeépített iroda és műhely részekkel egy egységet képező létesítmény. A főépületet 42 pillér alapra építették, egy pillér alap 1,6x1,6 m méretű. Az építés vezetője Vass Jenő budapesti főmérnök volt, aki 170-180 ember munkáját hangolta össze. A motorgarázs az év végére tető alá került, 1928. március 18-án a műszaki átadása is megtörtént. Ezt követően kezdtek hozzá az új felvételi épület munkálataihoz. A MÁV Szegedi Osztálymérnöksége már 1927. május elején megküldte az állomásbővítés Magyary János műépítész által készített végleges terveit, de a tényleges építkezés csak 1928 júniusában vette kezdetét. Először az új traktust építették fel, hogy a régi indóházból átköltözhessenek a hivatalok. Ez az év végén megtörtént, az öreg épület átalakítása azonban a következő év tavaszára tolódott. A szecessziós stílusú új pályaudvar és a közelében épült 27 méter magas vasbeton víztorony műszaki átadására 1929. június 27-én került sor. Az időközben romossá vált vasútállomás az 1980-as évek közepén teljes külső és belső felújításon esett át. Megőrizte szecessziós stílusát, s eredeti kődíszítéseit. Várótermében, a régi indóház falán látható a város 1887-ben megnyílt első vasútjának emléket állító figurális fatábla, id. Szabics Ferenc helyi fafaragó munkája (1987); valamint az 1893-ban elkészült szentes-vásárhelyi vonal emlékét őrző allegorikus dombormű, amely Vígh László szentesi képzőművész alkotása (1993). Technikatörténeti látványosság az állomás épülete mellett felállított motorvonat, valamint a motorgarázs "Emlékkapuja", amely a régi szentesi indóház peronjának díszes, öntöttvas oszlopaiból készült. Labádi Lajos

<<< Vissza