A nagy mesemondó száz éve, 1904. május 5-én, 80. évében távozott az élők közül. A legtermékenyebb magyar író elfoglalta helyét a magyar irodalom halhatatlanjainak sorában. Korának népszerű és ünnepelt írója több alkalommal járt Szentesen. Első regényének, a "Hétköznapok"-nak második fejezete a következő mondattal kezdődik: "Sz. városában, éppen a falu közepén egymás mellett két avult ház van." Ehhez a mondathoz csatlakozik a lapalji jegyzet: "Ennek a városnak az a szép tulajdonsága, hogy a két széle mezőváros, a közepe falu." Regénye élményanyagát Jókai kecskeméti jogászhallgatóként szerezte, mert amint arra később visszaemlékezik: "Télviharban, hófuvatban elszánkóztam pajtásaimmal Szentesre, a kaszinóbálba, s a reggelig tartó csárdás után megint vissza Kecskemétre, hogy leckét ne mulasszunk. Meg sem látszott rajtunk a korhelykedés." Jókai az 1872-es országgyűlési választáson a Balközép Párt jelöltjeként indult, de vesztesként került ki a küzdelemből. Az 1875-ös választáson a Szabadelvű Párt képviselőjelöltje. Az író ekkor - okulva az 1872-es kudarcból - személyesen is ellátogatott Szentesre. Június 13-án és 14-én tartózkodott városunkban. A Szentesi Lap így tudósít érkezéséről: "Múlt vasárnap reggelén ünnepi színt öltött a város, zászlók lengtek a házakon, délután pedig, midőn mozsárágyú durranás jelenté, hogy a koszorús költő a Tiszához ért, pártkülönbség nélkül siettek a polgárok, valamint a nők és az ifjúság az érkező elé, ki évek hosszú során át számtalan műveiben megtanítá a nemzetet, mennyire szereti a hazát." Megtudjuk a tudósítótól, hogy a tiszai átjárónál (böldi rév) 20 lovasból álló bandérium és 105 kocsi várakozott rá. Amint a komp a szentesi partra ért, Kiss Zsigmond, a Szabadelvű Párt elnöke magasztaló beszéddel fogadta. Jókai válaszbeszédében megköszönte az iránta, mint író iránt megnyilvánuló hódolatot, de arra kérte "pártjának jelenvalóságait, hogy őt ezúttal ne mint írót, hanem mint a politikai téren fáradozót tekintsék, ki azért jött, hogy - ha lehet - az Alföld e szép, nagy és gazdag városának polgárait megnyerje a Szabadelvű Pártnak; kérte egyúttal párthíveit, hogy az írónak hozott tisztelgésből származó elragadtatást ne használják fel arra, hogy mások kebeléből kiirtsák politikai meggyőződésüket, s hogy ne igyekezzenek az író érdemeit ragyogtatva az ő nevét becsempészni a más véleményen lévő polgárok szívébe." A Tiszától a Széchenyi ligetig vonult az ünnepélyes menet. Itt a szentesi nők díszes küldöttsége fogadta "a magyar honleányok kedvenc költőjét, s virágokkal, koszorúkkal halmozta el." A vendég Jurenák János vendégszerető házánál szállt meg. Itt fogadta a kaszinó, az olvasókör küldötteit, melyeket Stammer Sándor alispán vezetett. Este Sztupa Andor színtársulata díszelőadáson mutatta be Jókai színművét, a "Szigetvári vértanú"-kat. Az előadás után fáklyás zenével tisztelegtek a hírneves vendég ablaka alatt. Jókai rövid beszédben köszönte meg a megtiszteltetést. Elmondta, hogy 26 éve (1848. október 1-jén) járt utoljára Szentesen "egy nagy férfiúnak" kíséretében. A tudósító meg is rója: "valóban sajnáljuk, hogy Kossuth nevét, kire beszédében célzott, fel nem említé..." Következő napon a Piac téren (a mai Kossuth téren) tartott beszédet. Délután meglátogatta a kaszinót, az olvasókört és a Széchenyi ligetet. Este a színi előadás után vacsora volt a "Rambovszy-féle szép és tágas teremben" (a mai Petőfi Szálló helyén). Jókai a vacsorán a nőket felköszöntve arra emlékezett, hogy fiatalemberként a 40-es évek elején mint "tánczrendező" járt e vidéken. "...azon idő óta nagyon keveset változott Szentes, a férfiak és ő megvénültek, megőszültek, de a nők épp oly szépek, mint akkor voltak." A bankett végén, este 10 óra tájt érkezett a hír, hogy a város alsó részén tűz támadt, melynek egy ház a martaléka lett. A hír "némi zavart okozott ugyan, de egyúttal alkalmat szolgáltatott Jókai úrnak egy szép tettre. A tűz által károsult polgárnak ugyanis gyűjtést rendezett, melyet önmaga 10 forintos adományával kezdett meg..." Jókai az 1875-ös képviselőválasztáson is alul maradt. 524:509 szavazati aránnyal az ellenzéki Simonyi Ernő került ki győztesen a választási küzdelemből. "De hát kormánypárti volt Móricz bácsi - írta Komáromi János 1926-ban egy Szentesről szóló riportjában - meg kellett buknia." Bucsány György

<<< Vissza