Árvai Bálint a korai szentesi munkásmozgalom egyik legfelkészültebb, legtevé-kenyebb vezetője volt, aki mártírhalált halt eszméi miatt. 1990-ig utca viselte nevét, s díszsírban nyugodott. Azóta nem illik beszélni róla, és a mai nemzedék már azt sem igen tudja, hogy valaha élt ilyen nevű ember városunkban. Tragikus körülmények között bekövetkezett halálának évfordulóján idézzük fel küzdel-mes életútját, ezzel is őrizve emlékét. Szentesen született 1875. június 17-én. Szülei - id. Árvai Bálint és Pardi Erzsé-bet - napszámosként éltek, utóbb bolgárkertészettel foglalkoztak. Hét gyerme-kük közül Bálint volt a legidősebb. Elemi iskoláit jeles bizonyítvánnyal végezte a református népiskolában. Tanárai a város költségén szerették volna továbbta-níttatni, de ehhez apja nem járult hozzá; nem akarta, hogy fiából "urat" nevelje-nek. Ehelyett iparos tanoncnak adta, kitaníttatva vele a cipész szakmát. Varga Benjámin cipészmesternél szabadult 1893 januárjában. Árvai szerette volna továbbképezni magát a szakmájában, ezért Pestre utazott. Itt került kapcsolatba a szervezett munkássággal. Tevékeny részese lett az 1890-es évek elején kibontakozott nagy bérharcoknak, sztrájkoknak, s hamarosan kér-te felvételét a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Felfigyeltek vitakészsé-gére, meggyőző erejére, így fiatal kora ellenére egyre több agitációs feladatot kapott. Járta a munkásegyleteket, népgyűléseken szónokolt, részt vett számos vidéki pártszervezet megalakításában. 1894-ben hazatelepült Szentesre, s bekapcsolódott az itteni mozgalmi életbe. Kezdeményezésére hamarosan megalakították a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetét. Felesége visszaemlékezéséből tudjuk, hogy: "Akkor még elvtársak csak 12-en voltak. A párthelyiség megnyitását a főkapitányság nem szívesen adta meg, mert nem szívesen látták volna, hogy Szentes nyugalmát holmi szoci-alisták megzavarják." A hatóságok aggodalma nem volt alaptalan, mert a párt megalakulását követően Szentesen is napirendre kerültek a szocialista felvilágo-sító népgyűlések, bérkövetelések, sztrájkok. A szentesi munkásmozgalom megerősödését jelezte, hogy 1899 végén megszü-letett az SZDP helyi újságja: a Szabad Szó. Ennek egyik alapítója és szerkesztő-je Árvai Bálint volt. A lap kezdettől fogva ostorozta és leleplezte a városi és megyei vezetés visszaéléseit, panamáit, következetesen képviselte a földmun-kások és szegényparasztok érdekeit, támogatta a küzdelmeit. (A Szabad Szó 1902-től Budapesten jelent meg és országos lap lett, az Újjászervezett Szociál-demokrata Párt központi lapja. Egyik szentesi társszerkesztője továbbra is Árvai Bálint maradt.) Az SZDP központi szervezetében a századforduló éveiben beállt szakadások idején Árvai Bálint az agrárproletariátus érdekeit következetesebben képviselő, Mezőfi Vilmos vezette Újjászervezett Szociáldemokrata Párthoz csatlakozott. 1901-ben alapító tagja, majd 1905-től elnöke lett a Szentesi Általános Népkör-nek, a Mezőfi-féle pártot támogató helyi csoportnak. A mozgalomi munka során ismerkedett meg és kötött házasságot Rácz Nagy Eszterrel, egy szentesi kárpitos lányával, akitől hét gyermeke született. Felesége a helyi nőmozgalom vezéregyéniségének számított. 1918-ban például ő vezette azt a nagyszabású nőtüntetést, melynek eredményeként felemelték a szentesi asszonyok hadisegélyét. Az első világháború kitörése után Árvai Bálintot is behívták katonának. 1918 őszén tért haza, így az októberi forradalom változásai már Szentesen érték. No-vember első napjaiban a helyi Nemzeti Tanács Intéző Bizottsága alelnökévé vá-lasztották. Vezető szerepet kapott a szintén novemberben alakult Munkástanács-ban, s tagja lett az SZDP városi pártválasztmányának is. Emellett jelentős részt vállalt a december folyamán megindított megyei pártlap, a Népakarat munkájá-ban. A Tanácsköztársaság kikiáltását lelkesen üdvözölte. Különböző posztokon tevé-kenyen dolgozott a helyi munkáshatalom kiépítésén, amely Szentesen mindösz-sze 38 napig tartott. Mint ismert, a támadásba lendült román királyi csapatok 1919. április 29-én éjjel megszállták a várost. A túlerő nyomására a Vörös Had-sereg egységei a Tisza csongrádi oldalára vonultak vissza. A nyári tiszai offen-zíva eredményeként július 21-én kiszorították a románokat Szentesről, Szegvár-ról és Mindszentről. A visszatérő Vörös Hadsereg köszöntésére rögtönzött nép-gyűlés egyik szónoka Árvai Bálint volt. A lelkesültség fokát jelzi, hogy a nép-gyűlést követően több mint 2000 szentesi jelentkezett a Vörös Hadseregbe, az idegen megszállók elleni harcra. A sikeresen indult offenzíva árulás miatt néhány nap alatt összeomlott. Szentes ismét román megszállás alá került. A visszatérő román csapatok a korábbinál még kíméletlenebb magatartást tanúsítottak. A rablás, fosztogatás mellett a fő tevékenységük a "kommunisták" felkutatására irányult. Július 26-án kezükbe került Árvai Bálint is, kit többórás kegyetlen ütlegelés után még aznap brutálisan kivégeztek, tetemét meggyalázták. Alig múlt 44 éves. A sorozatos zaklatások elől özvegye a gyermekeivel együtt Pestre menekült. 1930-ban hazalátogatott Szentesre, azzal a céllal, hogy férje sírját felkutassa. A szentesi munkások ekkor akarták első ízben megkoszorúzni az 1919-es mártír sírját, ezt azonban a rendőrség megakadályozta: a temetőt lezárták, a koszorút elvették, a koszorút vivőket megverték. A temetőőrnek szigorúan megparancsol-ták, hogy senkit se engedjenek a sír közelébe. Még sokáig nem kerülhetett virág Árvai Bálint sírjára. Labádi Lajos

<<< Vissza